Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

364. A járásbíróságnak a felülvizsgálati kérelem alapján indult mun­kaügyi vitában hozott határozata akkor sem támadható meg fellebbe­zéssel, ha a járásbíróság az ügyet elbírálás végett a területi munkaügyi döntőbizottsághoz rendelte áttenni [Mt. 147. §, 3/1965. (II. 11.) IM sz r. 9. §]. A járásbíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét — mely arra irá­nyult, hogy az alperesi vállalat igazgatója által hozott és a munkaügyi döntőbizottság által helybenhagyott kártérítés fizetésére kötelező ha­tározatot helyezze hatályon kívül — a területi munkaügyi döntőbi­zottsághoz rendelte áttenni. A kérelem tárgya baleset folytán keletkezett és az alperes által meg­térített kárnak a felperes munkavállalóval szembeni érvényesítése. A já­rásbíróság döntését azzal indokolta, hogy ebben az esetben az Mt. 145. §-ának (2) bekezdésében írt egyik eset sem forog fenn, így a határozat ellen a területi munkaügyi döntőbizottsághoz van helye fellebbezésnek az Mt. 145. §-ának (2) bekezdése szerint. A járásbíróság végzése ellen az alperes fellebbezett. A 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet 9. §-a akként rendelkezik, hogy a járásbíróságnak a munkaügyi vitákban hozott határozata, illetőleg végzése ellen nincs he­lye fellebbezésnek. A felek közötti vita kétségkívül munkaügyi vita. A bíróság előtti el­járás a felülvizsgálati kérelem benyújtásával, 1965. július 5-én indult meg. Az ügyben tehát a 33/1964. (XII. 18.) Korm. sz. rendelet 16. §-ának (1) bekezdése értelmében már a felülvizsgálati eljárás és az 1965. február 11-én hatályba lépett 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet rendelke­zései az irányadók. A járásbíróságnak a hatáskör hiányát megállapító és áttételt rendelő végzése ellen tehát további fellebbezésnek nincs helye. A járásbíróság­nak a fellebbezést a Pp. 237. §-a alapján hivatalból el kellett volna utasí­tania. A döntésnél az a kérdés merült fel, hogy a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet 9. §-át a jelen esetben is alkalmazni kell-e, amikor a járásbíró­ság nem érdemben határozott, illetve nem hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzést hozott, hanem csupán abban a kérdésben határozott, hogy bírói eljárásnak van-e helye. A megyei bíróság a kérdést igenlően döntötte el. Azt állapította meg. hogy a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet 9. §-ának helyes értelme az, hogy a megyei bíróságnak a felülvizsgálati kérelem alapján keletkezett munkaügyi viták eldöntésére jogorvoslati hatásköre egyáltalában nincs. Nyilvánvaló, hogy általános érvénnyel kívánt a jogszabályalkotó ren­delkezni a jogorvoslat kizárása vonatkozásában, mivel minden megszo­rítás nélkül említi a járásbíróság határozatát és végzését. Az R. 7. §-a szerint csak az ügy érdemében hoz határozatot, minden más kérdésben (a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezése, hatáskör hiánya, felülvizsgálati kérelem elutasítása egyéb okból, pénz­bírság kiszabása stb.) végzéssel dönt a járásbíróság. Így nem lehet fel­lebbezéssel élni abban az esetben sem, ha annak a kérdésnek eldöntésé­ről van szó, hogy az Mt. 145. §-ának alkalmazása szempontjából fel­lebbezési vagy felülvizsgálati eljárásnak van-e helye. Nem lehet az ellen­500

Next

/
Thumbnails
Contents