Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

dék összegének meghatározásánál a sérült munkaviszonya körében elmaradt jövedelemből kell levonni a 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 11. §-ának a)—e) pontjaiban felsorolt összegeket — köztük a társadalombiztosítási szolgáltatásokat is. Kármegosztás esetén pedig e levonások után fennmaradó többletkárt kell a dolgozó vétkességének arányában csökkenteni." Ezzel kapcsolatban rámutat a kollégiumi állásfoglalás indokolása arra, hogy a jogszabály céljából az az értelmezés következik, hogy a dolgozó közreható vétkes magatartása következtében alkalmazott kármegosztás esetében a baleseti járadék összegének kiszámításánál a bármilyen címen kapott társadalombiztosítási szolgáltatást a dolgozó keresetkieséséből, a baleset folytán elmaradt jövedelméből kell levonni, és az ez után fennmaradó kárösszegnek a kármegosztás arányában őt terhelő részét köteles a munkáltató a dolgozónak megtéríteni. Így lesz a társadalombiztosítási szolgáltatás a 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet szövegének, a 11. § szóhasználatának is megfelelően „kártérítést csökkentő tényező"-vé. A kifejtettek szerint a járásbíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperesnek a munkaviszonya körében elmaradt jövedelméből előbb levonta volna a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, és az alperest az ez után fennmaradó, megtérítetlen kárösszeg ama részének megfizetésére kötelezi, amely a kármegosztás arányában őt terheli. Ehhez képest a marasztalási összeg megállapításánál a felperes elmaradt munkabérének teljes összegéből, 18 069 Ft-ból le kell vonni a felperes részére táppénz címén kifizetett 14 016 Ft-ot és a két összeg közötti különbözetnek — a 4053 Ft-nak — a 90%-át, 3647 Ft-ot köteles az alperes a felperesnek megfizetni. [P. törv. I. 20 058/1966. sz., BH 1966/9. sz. 5008.] 340. Üzemi bálesetből származó kártérítési igénynél kármegosztás (Mt. 1231 A. §). A felperes az alperesi vállalat dolgozója. 1964. szeptember 26-án munkagépét tisztogatta. Eközben munkatársa a gépet megindította. A felperes ennek következtében a lábán megsérült, és 18 napig betegállományban volt. A balesetből kifolyólag 275 Ft keresetet vesztett el. A felperes ezt és 1080 Ft megtérítését kérte az alperestől. Az utóbbi összeget azon a címen kérte, hogy betegsége idején az édesanyja volt kénytelen őt ápolni, aki emiatt megszüntette munkaviszonyát, és ezzel 1080 Ft kár érte. Az egyeztető bizottság az 1964. november 5-én kelt határozatával kötelezte az alperest, hogy a keresetkiesést és az édesanyja ápolási tevékenységével felmerült költségeket térítse meg a felperesnek. Az alperes fellebbezése folytán a területi egyeztető bizottság az elsőfokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy az alperes a felperesnek keresetveszteség címén 275,22 Ft-ot, míg ápolási költség címén 1080 Ft-ot tartozik megfizetni. Az alperes a TEB határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A járásbíróság a TEB határozatát akként változtatta meg, hogy annak az alperest marasztaló rendelkezését 588 Ft-ot meghaladó részében hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a felperest is vétkesség terheli kára bekö473