Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

vetkeztében, mert annak ellenére, hogy szabályszerű elméleti és gyakorlati oktatásban részesült, a gép áramtalanítása nélkül nekikezdett annak tisztításához. Látnia kellett volna, hogy a gépen a piros jelzőlámpa a gép áram alatt létét jelzi. Ezért a bíróság megítélése szerint a felperes 50%-ban közrehatott kárának keletkezésében. A kármegosztás miatt beadott törvényességi óvás helytálló. A perbeli üzemi balesetet nem áramütés idézte elő. A felperesnek az áramtalanítás elmulasztásában jelentkező magatartása az eddigi adatok szerint nincs oksági kapcsolatban a bekövetkezett balesettel, illetőleg károsodással. A felperes munkatársa „tréfából" indította meg a gépet. A balesetet tehát e munkatárs magatartása okozta, az ő károsító cselekményéért viszont a munkáltató teljes mértékben helytállni tartozik. Egyébként a munkatárs vallomásából megállapíthatóan a baleset elhárítás gyakorlati oktatása sem terjedhet ki minden szükséges részletre, viszont a felperes tagadta, hogy őt az áramtalanítás lehetőségéről, illetőleg szükségességéről kioktatták volna. Ezekhez a peradatokhoz képest a bizonyítékoknak helytelen mérlegelése, illetőleg okszerűtlen következtetés eredményezte a bíróság idevonatkozó ténymegállapítását. Ezért szükséges lett volna a felperes munkatársainak a balesetelhárításra vonatkozó kihallgatása és annak a tisztázása, hogy az áramtalanított gépet is meg tudta volna-e indítani egy másik dolgozó. Ezek szerint a keletkezett kár 50%-ának a felperesre hárítása nem látszik indokoltnak s megnyugtatónak. Ha kellő felderítés után megállapítást nyerne, hogy a felperes megfelelő és rendszeres balesetelhárítási oktatásban részesült, és a gép áramtalanítása eleve kizárta volna annak lehetőségét, hogy illetéktelen személy a gépet elindítsa, felmerülhet a kármegosztás alkalmazása, a járásbíróság által meghatározott arány azonban akkor sem volna fenntartható (a felperes terhére). Alaposabb felderítést kíván az is, hogy a felperes édesanyjának az indokolt ápolás következtében milyen keresetvesztesége merült fel. Vizsgálni kell a felperes sérülésének a természetét és az elvesztett munkaalkalmak mibenlétét. A Legfelsőbb Bíróság mindezeknél fogva megállapította az óvásban panaszolt megalapozatlanságot, és a támadott határozat sérelmes részének hatályon kívül helyezése mellett visszautalta az ügyet új eljárás végett a járásbírósághoz [P. törv. I, 20 773/1965. sz., BH 1966/3. sz. 4799.] 341. Az Mt. 123/A. §-a szerinti kártérítés esetén kármegosztás a sérült felróható magatartása miatt. A felperes 1960 óta portás az alperesi vállalathoz tartozó vágóhídon. Szolgálata naponta este 6-tól reggel 6 óráig tartott, egyidejűleg ellátta az éjjeliőri teendőket is. 1965. október 17-én este 20 óra körül arról értesült, hogy a portától kb. 70 méterre, a vágóhíd területén két idegen személy tartózkodik. A felperes odament, és felhívta az ott levő két személyt távozásra, majd 8—10 perc múlva ellenőrizte, hogy elhagyták-e a vágóhíd területét. Miután ott találta, és ismét távozásra szólította fel őket, ebből szóváltás keletkezett. Ennek hevében a felperes arcul ütötte a perbe beavatkozó 474