Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

könyvből kitűnően az a cukorrépa-prizma, amelynél a baleset történt, nem volt aláásva, és a prizmából a kitermelés felülről lefelé, rézsútosan történt. A felperes munkatársai, H. F. és O. J. — akiken kívül más szemtanúja a balesetnek nem volt — a felperes előadásával egyezően vallották, hogy a baleset előtt a cukorrépa-prizmát fentről lefelé rézsútosan bontották meg, így történt a prizmából a kitermelés, aláásás nem volt. Ilyen adatok mellett nem lehet jelentőséget tulajdonítani a nem közvetlen észleleten, hanem feltételezésen alapuló vallomásoknak, és ugyanígy nem lehet döntő jelentősége a munkavédelmi felügyelő — ez utóbbi tanúvallomásokra alapított — szakvéleményének sem. Nincs tehát kellő ténybeli alap annak a megállapítására, hogy a balesetet a prizma aláásásával a felperes és munkatársai okozták. Az Mi 123/A §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalat köteles megtéríteni a dolgozójának azt a kárát, amely a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. A vállalatot tehát az ekként keletkezett kárért objektív felelősség terheli. Az említett jogszabályhely (2) bekezdése értelmében a vállalat nem felel a kárért, ha bizonyítja, hogy azt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül azonban a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. A vállalat tehát az (1) bekezdés szerinti felelősség alól csak akkor mentesül, ha ki tudja magát a (2) bekezdésben foglaltak szerint menteni. Az adott esetben azonban az alperes a felelősség alól való kimentésre az Mt. 123/A §-ának (2) bekezdése szerint alapot adó tényállást nem bizonyított. A cukorrépa-prizma összefagyott felső részének megcsúszását és a felperes ebből eredő balesetét, illetőleg ebből eredő kárát nem lehet a felperes elháríthatatlan magatartásának tulajdonítani. De nem lehet a felperes kárát olyannak sem minősíteni, hogy azt az alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, még abban az esetben sem, ha a megcsúszás az időjárásban beállott változás, a hirtelen felmelegedés következménye volt. Ez ugyanis egyrészt nem esik kívül az alperes működési körén, és még kevésbé elháríthatatlan. Ezért az alperes teljes mentesítésére nem kerülhet sor. De nincs bizonyíték arra sem, hogy a felperes vétkes magatartása közrehatott a kár bekövetkezésében. Megalapozatlan és jogszabálysértő a kifejtettek szerint a járásbíróság határozata, amely a felperes felülvizsgálati kérelmét azért utasította el, mert az alperes az Mt. 123/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében magát a fennálló anyagi felelőssége alól kimentette. [P. törv. IV. 20 180/1966. sz., BH 1966/9. sz. 5006.] 329. Felelősség a dolgozót munkaközben a társadalmi tulajdonban álló vagyontárgyat fenyegető veszély elhárítása során ért baleset következményeiért (Mt. 123/A. §). A felperes mint kocsirendező a vasútállomáson a főmunkamester brigádjának tagjaként tolatást, illetőleg kocsirendezést végzett, amikor 1963. május 9-én 13 óra tájban üzemi balesetet szenvedett. A főmunkamester előzőleg tájékoztatta a brigád tagjait, hogy a tolatásnál kinek 453