Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

mi lesz a feladata. A felperesnek az lett volna a feladata, hogy az V. számú vágányra tolt teherkocsikat fékező karokkal állítsa meg. A kocsikra várakozva a felperes észrevette, hogy a szomszédos VI. számú vágányon üresen álló két teherkocsi nincs összeakasztva. Hogy ezt a szabálytalanságot megszüntesse, s az ebből esetleg eredő kárt elhárítsa, minden utasítás nélkül a két kocsi közé lépett, és elvégezte az összeakasztást, amely azonban a szokottnál hosszabb időt vett igénybe. A felperes már ki akart lépni a kocsik közül, amikor azok egy rálökött teherkocsitól váratlanul mozgásba lendültek. A lökéstől elmozduló kocsi a felperest fellökte. Jobb lába a megmozdult kocsi kereke alá került úgy, hogy azt a sérülés miatt csonkolni kellett. A felperes ennek következtében hosszabb ideig táppénzes betegállományban volt, majd gyógyulása után L.-ról az eddigi kocsirendezői beosztásából — ahol havi 1050 Ft keresete volt •— O.-ra segédraktárnoki beosztásba helyezték, ahol a havi keresete már csak 872 Ft. A felperes a munkáltatójához benyújtott kérelmében a táppénzes állományban töltött időben felmerült keresetvesztesége, valamint a balesete előtti havi keresete és az új munkakörére megállapított alacsonyabb munkabére közötti különbözet megfizetését kérte. Az alperes a kérelmet elutasította azzal, hogy a balesetet a felperes vigyázatlansága idézte elő. A vállalati egyeztető bizottság felperes panaszát elutasította, mert álláspontja szerint „a balesetért a felperes panaszos is hibáztatható". A felperes az egyeztető bizottsági határozat ellen az Mt. 145. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálati kérelemmel élt. Ebben sérelmezte egyrészt a táppénzes idő alatt keletkezett keresetvesztesége megtérítése iránti kérelmének elutasítását, másrészt az áthelyezésével kapcsolatos alacsonyabb besorolását. A járásbíróság határozatával a felülvizsgálati kérelmet elutasította. A táppénz és kereset közötti különbözet megtérítésére irányuló igényt azért találta alaptalannak, mert az üzemi balesetet kizárólagosan a sérült felperes önhibája okozta. Az esettel kapcsolatban a tolatásvezető ellen fegyelmi eljárás indult, de azt megszüntették, mert a vizsgálat folyamán megállapítást nyert, hogy a tolatás kellően meg volt szervezve, és a tolatásvezetőt nem terhelte mulasztás. A baleset oka a sérült felperes túlbuzgósága volt. A bíróság szerint a felperes alapvetően hibázott akkor, amikor a két kocsi közé történt belépés előtt a szándékát nem jelezte, nem figyelmeztette erre a tolatásvezetőt. A baleset előtt és az új beosztásában elért keresete közötti különbözet megtérítése iránti kérelmével kapcsolatban pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek elbírálása nem is tartozik a bíróság hatáskörébe [Mt. 145. § (2) bek.]. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az élet során számos olyan váratlan esemény adódhatik, amelyeknek bekövetkezésével és az elhárításukhoz szükséges cselekmények pontos következményeivel mindenre kiterjedő módon előre számolni s ez által azokat felmérni és megakadályozni nem lehet. Ilyen váratlan események során elkerülhetetlen a gyors intézkedés, illetőleg az intézkedésre nem jogosult, de segíteni akaró egyes jószándékú személyeknek 454