Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Ezért a jogerős ííélet a törvénysértésen túlmenően egyben megalapozatlan is. Az új eljárás során a követelés összegszerűségének vizsgálata körében nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát kifejezetten azért szüntette meg felmondással, mert rokkant egészsége miatt munkába állni nem tud, és rokkantsági nyugellátásra jogosult. Ha pedig a vállalat ebből az okból és anélkül szüntette meg a közöttük fennálló jogviszonyt, hogy a felperes részére előzőleg más, az egészségi állapotának megfelelő, felszíni beosztást biztosított volna, az ebből eredő károsodást — az üzemi eredetű egészségromlással okozati kapcsolatban lévén — megtéríteni tartozik. A kártérítési kötelezettség alól legfeljebb annyiban mentesülhet, amennyiben a kár abból származott, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének vétkesen nem tett eleget. [P. törv. I. 20 594/1966. sz., BH 1967/7. sz. 5368.] 327. Kártérítés az Mt. 123/A. §-a alapján nem jár, ha a nyugalomba vonult dolgozó egészségfogyatkozásai (köztük enyhe fokú szilikózis) nincsenek összefüggésben a korhatár elérése után történt nyugalomba vonulással (Mt. 123/A. §). A felperes 1951-től 1961. november 9-ig az alperes alkalmazásában állott mint bronzöntő. A munkaviszonya 1961. november 9-én — 60. életévének betöltése után — nyugdíjba vonulása miatt megszűnt. A felperes öregségi nyugdíját — a nyugdíjazás előtti havi 3810 Ft átlagkeresetének a figyelembevételével — havi 2310 Ft-ban állapították meg, és azt részére folyósítják. A felperes 32 éve nagyothalló, tüdőtágulatban, idült hörghurutban, lábszárfekély utáni idült bőrgyulladásban, lábszár-visszértágulatban és enyhe fokú szilikózis megbetegedésben szenved. A felperes össz-munkaképességcsökkenése meghaladja a 67%-ot, egyébként a szilikózisból eredő munkaképességcsökkenése a 15%-ot sem éri el. A felperes ilyen előzmények után — az alperesnél fennállott munkaviszonyának megszűnésétől és nyugdíjba vonulásától számított közel 5 év elteltével — 1966. október 8-án panaszt terjesztett elő az alperesi vállalat munkaügyi döntőbizottságánál. Ebben a havi 2310 Ft nyugdíja és a volt 3810 Ft átlagkereset közötti különbözetnek, havi 1500 Ft kártérítésnek a fizetésére kérte kötelezni az alperest időbeli korlátozás nélkül. Előadása szerint a szilikózis megbetegedése az alperesnél keletkezett, s emiatt kénytelen volt 60 éves korában nyugdíjba menni. Amenynyiben nem szerzett volna az alperesnél munkaképességcsökkenéssel járó foglalkozási betegséget, még ma is dolgozhatna, s a havi 2310 Ft nyugdíja helyett havi 3810 Ft keresete lehetne. Ezért az alperes köteles a két összeg közötti különbözetet, havi 1500 Ft-ot kártérítésként havi járadék formájában megfizetni. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt — mint alaptalant — elutasította. A felperes a módosított felülvizsgálati kérelmében az alperest 1963. szeptember 1. napjától kezdődően havi 344 Ft járadék fizetésére kérte kötelezni. Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Előadása szerint a felperes nyugdíjazását nem a szilikózis megbetegedése tette szüksé450