Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

gessé, hanem a korával járó az az állapotváltozás, hogy egyre súlyosbodó nagyothallása és egyéb betegségei miatt a munkakörét ellátni nem tudta. A felperes annak idején — 1961-ben — már alig várta, hogy nyugdíjazzák. A kártérítési igénye tehát alaptalan. A perben beszerzett orvosszakértői vélemény szerint a 65 éves felperes „enyhefokú szilikózis megbetegedésben, tüdőtágulatban, idült hörghurut megbetegedésben, előrehaladott bal lábszárfekély utáni állapotban és idült bőrgyulladás utáni állapotban, lábszár-visszértágulat megbetegedésben és nagyothallásban szenved. Nagyothallással kapcsolatos munkaképességcsökkenése 30%, foglalkozási megbetegedésből — szilikózisból — eredő kára a 15%-ot sem éri el. A fentiekből kitűnik, hogy a felperes nem foglalkozási megbetegedés miatt került nyugállományba, az enyhefokú szilikózisa mellett még alkalmas lenne foglalkozásának folytatására. Idős kora és a fent részletezett egyéb megbetegedések miatt azonban össz-munkaképességcsökkenése a 67%-ot meghaladja." Az orvosszakértő személyes meghallgatása során még előadta azt is, hogy a felperest a természetes megbetegedéséből adódó munkaképességcsökkenése a nyugdíjasok számára megengedett havi 500 Ft-os munkakör ellátásában nem akadályozná. A bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adott, és az alperest 1966. március 1. napjától kezdődően — időbeli korlátozás nélkül — havi 225 Ft járadék fizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a bíróság a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 93. §-a alapján az alperest a felperes nyugdíja és a volt átlagkeresete közötti 1500 Ft különbözet 15%-ának, havi 225 Ft-nak a megfizetésére kötelezte — a foglalkozási megbetegedésből eredő 15%-os munkaképességcsökkenés arányában —, mégpedig a Ptk. 280. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával. A határozat ellen beadott törvényességi óvás alapos. Tévedett — és ezáltal törvényt sértett — a bíróság, amikor az alperest a felperes részére kártérítés fizetésére kötelezte. A felperes 1961 óta nyugdíjas. Az öregségi nyugdíj folyósításánál irányadó korhatárnak — 60. életévének — a betöltése után öregségi nyugdíjat állapítottak meg részére, havi 2310 Ft összegben. A felperes ebben az időben keresőképességét betegségei miatt 55%-ban már elvesztette, és szilikózis megbetegedése csak enyhe — 15%-ot el nem érő — mértékben okozott neki további keresőképességcsökkenést. Ezek szerint a felperes munkaviszonya nem a foglalkozási betegsége (szilikózis) miatt szűnt meg, még csak nem is az egyéb okból bekövetkezett rokkantsága miatt, hanem azért, mert az öregségi korhatárt betöltötte. A felperesnek a nyugdíjazása folytán előállott keresetcsökkenését tehát nem az egyébként is enyhe fokú szilikózisa okozta. Ezért törvénysértő a bíróságnak az alperest kártérítési járadék fizetésére kötelező határozata. A felperesnél egyébként a számára megengedett 500 Ft-os munkakör betöltésének a lehetősége idős kora és a foglalkozási betegségének nem minősülő betegségei, így különösen a súlyos nagyothallása miatt — a betegségek százalékos értékelésétől is eltekintve — sem áll fenn. Az orvosszakértőnek az a véleménye, hogy a felperest természetes meg29* 451