Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Ez a jogszabályi rendelkezés nem hagy kétséget az iránt, hogy a vállalat anyagi felelőssége akkor állapítható meg, ha a dolgozót munkaviszonya keretében érte a sérelem, és egyúttal az ehhez fűződő károsodás a vállalat működési körébe tartozó okra vagy a vállalat működési körén kívül eső, de a vállalat részéről objektíve elhárítható okra vezethető vissza. Az adott esetben azt kellett eldönteni, hogy a perben feltárt adatokra figyelemmel az alperesnek sikerült-e kimentenie magát a jogszabályban meghatározott anyagi felelősség alól. A perben nem merült fel arra adat, hogy a felperes kára kizárólag az ő elháríthatatlan magatartására volna visszavezethető. A perben megállapított tényállás alapján azonban megállapítható, hogy a felperes kárát előidéző ok az alperes működési körén kívül esett, és azt az alperes el sem háríthatta. A felperesnek hivatalos, szolgálati úton történt részvétele és ezzel kapcsolatos munkavégzése (az utcán való közlekedése) munkaviszonya keretében történt ugyan, a kára azonban abból származott, hogy a közúti járdán egy gödörbe lépett. Ezt az okot pedig nem lehet az alperes működési körébe eső oknak tekinteni, és az egyben olyan, amelyet az alperes az adott esetben el sem háríthatott. A felperes balesete folytán előállott kárának az oka tehát az alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan oknak minősül. Az alperesnek ezek szerint sikerült magát kimentenie az Mt. 123/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott anyagi felelősség alól, és így a felperes kárának a megtérítésére nem kötelezhető. [P. törv. IV. 20 396/1966. sz., BH 1966/12. sz. 5114.] 326. Bányatűz oltása közben elszenvedett s munkaképtelenséget okozó érzelmi megrázkódtatásból származó kárigény érvényesítése [Mt. 123/A. §]. A felperest — aki az alperes alkalmazásában dolgozott mint vájár — 1964. február 11-én bányatűz oltásához rendelték ki. Ezen a napon két műszakot teljesített, majd a következő két napon ismét részt vett a tűz oltásában, 1964. február 17-én hasonló körülmények között ugyancsak két műszakot dolgozott. A munkát nehéz körülmények között, derékig vízben állva egyedül is végezte. A felperes rövid idő múlva betegségre panaszkodott, 1964. február 26-tól 1964. március 3-ig táppénzes állományba került, majd 15 napon át dolgozott. Végül 1964. március 23-tól egy éven keresztül folyamatosan táppénzes állományban volt. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1965. március 22-én írásbeli felmondással — alkalmatlanságra hivatkozva — megszüntette. A felperesnél az említett körülmények között végzett munka erős érzelmi megrázkódtatást okozott, és emiatt emotionális shock okozta reactiv anxiosus neurosisban szenvedett, amely később fokozatosan járadékneurosisba ment át. A felperesnek ezen kívül — 1964. feburár 11. napját megelőzően keletkezett — tüdőtágulata és hörghurutja van. A baleset előtti átlagkeresete napi 92 Ft-ot, az egy napra eső táppénz összege 73 Ft-ot, a kettő közötti különbözet pedig 19 Ft-ot tett ki. Keresetvesztesége tehát a 310 nap táppénzes állományban töltött időre 5834 Ft. 448