Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

munkaképtelenné vált, a vállalat a teljes kárt köteles megtéríteni. Ilyenkor nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a vállalat felelőssége csak olyan mértékű, amilyennek az orvosszakértői gyakorlat egy szem elvesztését minősíti. Ez a mérték ugyanis nyilvánvalóan csak az ép szemű emberre irányadó. Végeredményben tehát az a döntő, hogy a nem teljesen egészséges vagy különleges szervezeti adottságú, avagy testi fogyatkozású dolgozó a sérelem bekövetkezése előtt munkakörét rendesen el tudja-e látni, és a sérelem folytán mennyivel csökkent a keresete. [PK 897/4. sz., BH 1966/8. sz.] 320. A dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének munkaviszonya keretében történt olyan megsértése esetében, amelynek bekövetkezésében a dolgozó vétkes magatartása is közrehatott [Mt. 123fA. §-a (2) bekezdésének második mondata], a vállalat felelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy a vállalatot is terheli-e vétkesség, s ez milyen arányban áll a dolgozó vétkességével. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a dolgozó vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A dolgozó vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a vállalat a kár bekövetkeztében maga is vétkes magatartásával hatott közre. Az Mt. 123/A. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalatot vétkesség nélküli, objektív felelősség terheli a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett kárért. A kár keletkezése tehát a vállalat felelősségét vétkessége nélkül is megállapítja. A vállalat a felelősség alól — egészben vagy részben — csak az Mt. 123/A §-ának (2) bekezdésében, illetőleg a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállása esetén •mentesülhet. Ehhez azonban neki kell bizonyítania baleset esetén, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta, foglalkozási megbetegedés esetén pedig ugyané körülményeket, vagy azt, hogy a kárt a működési körén belül is elháríthatatlan ok idézte elő. Ennek hiányában is mentesül a kár ama részének viselése alól, amelyet vétkes magatartásával a dolgozó idézett elő. Ez utóbbi esetben van helye kármegosztásnak. A munkáltató felelőssége objektív, míg a dolgozónak a kár keletkezésében való közrehatása jogilag csak akkor jelentős, ha a közreható magatartás egyben vétkes is volt. A kárviselés arányát ehhez képest az dönti el, hogy a dolgozó vétkes magatartásával hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez, s amennyiben igen, ez a közrehatás milyen mértékű volt. A vállalat objektív felelősségének mérve tehát nem a szerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a dolgozónak és a vállalatnak a kár bekövetkeztében való vétkessége, mert a vállalat a dolgozó káráért vétkessége nélkül is felel. A dolgozó vétkességéhez igazodó kárviselés arányának meghatározásánál az eset összes körülményeit tekintetbe kell venni. Nem hagyható tehát figyelmen kívül az sem, hogy a vállalat a kár bekövetkezésében 440