Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

társadalombiztosítási szolgáltatások szempontjából üzemi baleset az a baleset is, amely a dolgozót munkába vagy onnan lakására (szállására) menet éri. Az Mt. 123/A. §-a (1) bekezdésének második mondata a fentiek szerint ennél szűkebben határozta meg azt a kört, amelyen belül a vállalat a dolgozóját a munkába menet vagy onnan jövet ért balesetből származó kárért felel, mert nem az Rny. 8. §-a szerinti összes ún. útibalesetekre állapítja meg a szigorú felelősséget, hanem csupán azokra az esetekre, amikor a baleset a vállalat szállítóeszközén történt utazás során következett be. A „szállítóeszköz" fogalmának további leszűkítése tömegszállító eszközre vagy gépjárműre nem felelne meg a jogszabály helyes értelmének. Szállítóeszközön tehát minden olyan járművet érteni kell, amelyet a vállalat abból a célból biztosít dolgozóinak vagy a dolgozók egyes csoportjainak, hogy őket a munkahelyükre vagy onnan a lakásukra (szállásukra) szállítsák. A 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 1/B §-a értelmében azonban az Mt. 123/A. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem lehet ilyen szállítóeszköznek tekinteni azt a közlekedési eszközt (pl. kerékpárt, motorkerékpárt), amelyet a vállalat egyes dolgozók rendelkezésére bocsátott. A vállalat felelőssége szempontjából közömbös, hogy a szállítóeszköz a vállalat saját tulajdona-e, azt mástól vette bérbe, vagy részére használatra engedték át. A felelősség szempontjából tehát annak van jelentősége, hogy a szállítóeszközzel a vállalat rendelkezik-e. [A PK 928/4. sz. állásfoglalással (BH 1967/8. sz.) módosított PK 897/2. sz. (BH 1966/8. sz.) állásfoglalás.] 318. a) A vállalat felelőssége szempontjából foglalkozási betegség (pl. szilikózis) esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. április 1. napja előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, azonban csak ezt követően került beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igény elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) 93. §-át, hanem az Mt. 123/A. §-át kell alkalmazni. b) Ha a dolgozó egészségromlásában, foglalkozási betegsége kialakulásában több munkáltatónál végzett munka hatott közre, a dolgozó káráért az Mt. 123/A. §-a alapján az a munkáltató felel, akinél a foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben dolgozónak munkaképességcsökkenése keresetveszteséget okozott. Ad a) Az Mt. 123/A. §-a a vállalatnak az üzemi balesetekért és más egészségi károsodásért való anyagi felelősségét akként szabályozza, hogy a vállalat köteles megtéríteni dolgozójának — halála esetén hozzátartozóinak — azt a kárát, mely a dolgozó életének, egészségnek vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. A dolgozó jogai vonatkozásában ez a jogszabály kártérítési igényről 437