Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

rendelkezik, a dolgozó kártérítési igénye pedig akkor keletkezik, amikor a károsodás bekövetkezik. A munkáltató vállalat kártérítési kötelezettsége ezért akkor áll be, amikor a sérelem folytán a dolgozó munkaképessége és ezzel keresete is csökken. A munkaügyi miniszternek az Mt. 123/A. §-a végrehajtására kiadott — a dolgozók egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről szóló — 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelete 1. és 2. §-ában foglaltak szerint is a vállalat a dolgozó teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmet is köteles megtéríteni, s elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót az által éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképességcsökkenése miatt elesik keresetétől, vagy a sérelem előtti keresetét nem éri el. A sérelem tehát anyagilag csak akkor keletkezik, és csak akkor szolgál kártérítési kötelezettség alapjául, ha a munkaképességcsökkenést és ebből eredően keresetveszteséget okoz, amikor is a munkáltató a sérelem folytán elmaradt jövedelmet köteles megtéríteni. A foglalkozási betegségeknél ennek az álláspontnak helyességét különös nyomatékkal erősíti meg az a tény, hogy a foglalkozási betegségek az ilyen betegség veszélyének kitett munkahelyen hosszabb időtartamon át végzett munka során fejlődnek ki, és válnak munkaképességcsökkenést s ebből eredő tényleges keresetveszteséget okozó sérelemmé. A kifejtettekből következik, hogy a vállalat felelőssége szempontjából foglalkozási betegség esetében az ebből eredő munkaképtelenség, illetőleg munkaképességcsökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ennek megfelelően kell alkalmazni a 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendeletnek a hatálybaléptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 14. §-át is, amelynek értelmében az Mt. 123/A. §-a és e rendelet rendelkezései az 1961. április 1. napja után bekövetkezett sérelmekre is irányadók. A kártérítésre igényt adó sérelem ugyanis akkor következik be az említett időpontot követően, és ennek folytán az igény elbírálásánál az Mt. 123/A. §-át akkor kell alkalmazni, ha a dolgozó 1961. április 1. napja után került a foglalkozási betegségből származó és keresetveszteséget okozó beteg-, illetőleg rokkantállományba. Ha viszont ez a helyzet 1961. április 1. napja előtt következett be, a felelősség szempontjából az Rny. 93. §-a az irányadó. Ad b) A foglalkozási betegség rendszerint hosszabb időn át érvényesülő tényezők fokozatos, egyre súlyosbodó hatásaként következik be. A sérelem kártérítési kötelezettséget akkor eredményez, amikor a dolgozó munkaképességcsökkenése — nagyságánál fogva — már akadályozza a dolgozót addigi munkakörének megfelelő ellátásában, és ezért nemcsak egészségi, de vagyoni hátrányt is szenved. Az Mt. 123/A. §-án alapuló kártérítési kötelezettség tehát azt a munkáltatót terheli, akinél a foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben a dolgozónak a foglalkozási betegségéből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképességcsökkenése keresetveszteséget okozott. így pl. ha egymást követően négy különböző vállalatnál dolgozott foglalkozási ártalomnak ki438