Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

(IV. 3.) MüM számú rendelet 1/C. §-a szerint, ha a sérelem az Mt. V. 34. §-a alapján ideiglenesen más vállalathoz átengedett dolgozót ért, a dolgozót alkalmazó vállalat ezért ugyanúgy felel, mintha az nála követ­kezett volna be. Nem rendezi azonban ez a jogszabály azt a kérdést hogy melyik vállalat működési körét kell figyelembe venni, s melyik vállalat vonatkozásában kell vizsgálni az elháríthatatlanságot. A kirendelés s az annak folytán végzett munka különböző helyzeteket idézhet elő mind az érdekelt vállalatok, mind a dolgozó vonatkozásában. Vannak olyan esetek, amikor kirendelés esetén is a kirendelő vállalat látja el utasításokkal a dolgozót, és az ő tevékenységének van jelentő­sége a végzett munkával kapcsolatban, de vannak olyan esetek is, ami­kor a kirendelő vállalatnak nincs befolyása a munka végzésére. E két szélső eset között vannak olyan közbenső esetek is, amikor mindkét vállalat tevékenységének jelentősége van. Ezekből a különböző hely­zetekből azonban a kötelességét teljesítő dolgozóra az Mt. 123/A §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából nem származhat hátrány. Az ő vonatkozásában közömbös, hogy a károsodását előidéző ok melyik vállalat működési körével függ össze, és hogy az melyik vál­lalat részéről volt objektíve elhárítható. Ezért annak megállapításánál, hogy a károsodást a vállalat működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte-e elő, azt kell vizsgálni, hogy az előidéző ok mindkét vállalat működési körén kívül esett-e, s az mindkét vállalat részéről objektíve elháríthatatlan volt-e. Ehhez képest a kirendelő vállalat a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a károsodást előidéző ok a má­sik vállalat működési körén is kívül esett, és annak részéről sem volt objektíve elhárítható. A kifejtettek megfelelően irányadók a foglalkozási megbetegedésből eredő károkra is, azzal az eltéréssel azonban, hogy e kártárítési felelős­ség alól a működési körön belüli elháríthatatlanság bizonyítása is men­tesít. [A PK 928/3. sz. állásfoglalással (BH 1967/8. sz.) kiegészített és módosított PK 897/1. sz. (BH 1966/8. sz.) állásfoglalás.] 317. Az Mt. 123/A. §-a (1) bekezdésének második mondatában fog­lalt rendelkezés alkalmazása szempontjából „szállítóeszköz"-ön min­den olyan járművet érteni kell, amelyet a vállalat abból a célból bizto­sít dolgozóinak vagy a dolgozók egyes csoportjainak, hogy őket a mun­kahelyükre vagy onnan a lakásukra (szállásukra) szállítsák; nem mi­nősül azonban ilyen „szállítóeszköz"-nek az a közlekedési eszköz (pl. ke­rékpár, motorkerékpár), amelyet a vállalat egyes dolgozók rendelkezé­sére bocsátott. Az Mt. 123/A. §^a (1) bekezdésének első mondatában foglalt rendel­kezés szerint a vállalatot vétkesség nélkül felelősség terheli a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszony kereté­ben történt megsértésével kapcsolatban keletkezett kárért. Ugyanezen bekezdés második mondata kizárja a vállalat felelősségét azért a^ kárért, amely a dolgozót a munkába menet vagy onnan jövet éri. Ez alól azon­ban kivételt tesz arra az esetre, ha a kár a dolgozónak a vállalat szállító­eszközén történt utazása során következik be. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) 8. §-a értelmében a 436

Next

/
Thumbnails
Contents