Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nek vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. A munkáltató anyagi felelőssége tehát már nem korlátozódik az óvórendszabály megszegése folytán bekövetkezett, illetve a munkáltató vagy megbízottja által vétkesen előidézett üzemi balesetre. Ennek a kiterjesztett felelősségnek érvényesülését nem szolgálná az Mt. 123./A. §-ának olyan értelmezése, hogy e szakasz (2) bekezdésének második mondatán alapuló kármegosztás esetében a teljes kárt kelljen megosztani, és csak a kárviselés arányában a dolgozó javára mutatkozó összegből lennének levonhatók a 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 11. §-ában felsorolt kártérítést csökkentő összegek, köztük a társadalombiztosítási szolgáltatások. Ez a számítási mód nem felelne meg a jogpolitikai elveknek, az üzemi balesetekért való felelősségnél is elsősorban szem előtt tartandó prevenció elvének, nem szolgálná azt a jogpolitikai célt, hogy a munkáltató vállalatot a jogszabály szerint fennálló anyagi felelősség az üzemi balesetek és más egészségi károkozások jövőbeni megelőzésére késztesse. Mindezekre figyelemmel és a jogszabály céljából az az értelmezés következik, hogy a dolgozó közreható vétkes magatartása következtében alkalmazott kármegosztás esetében a baleseti járadék összegének kiszámításánál a bármilyen címen kapott társadalombiztosítási szolgáltatást a dolgozó keresetkieséséből, a baleset folytán elmaradt jövedelemből kell levonni, és az ez után fennmaradó kárösszegnek a kármegosztás arányában őt terhelő részét köteles a munkáltató a dolgozónak megtéríteni. Így lesz a jogszabály — 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet — szövegének, a 11. § szóhasználatának is megfelelően „kártérítést csökkentő tényező"-vé a társadalombiztosítási szolgáltatás. A 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 1. §-a szerint az üzemi balesetet szenvedett dolgozó teljes vagj^oni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmet is meg kell téríteni. A 2. § szerint elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót az által éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképességcsökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el. Amennyiben a kár bekövetkeztében a dolgozó is közrehatott, elmaradt jövedelmét a munkáltató nem teljes összegében, hanem az Mt. 123/A §-a (2) bekezdésének második mondata értelmében csak a kármegosztásnak őt terhelő arányában köteles megtéríteni. A kártérítés összegének kiszámításánál azonban ,,a kártérítést csökkentő tényező"-ként figyelembe kell venni — azaz levonásba kell helyezni — a 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 11. §-ának c) pontja értelmében azt az összeget, amelyet a dolgozó a sérelmet követően megmaradt munkaereje hasznosításával megkeres — tehát a baleset utáni keresetet —, illetve azt az összeget, amit az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rendkívüli munkateljesítménnyel elért keresetet. A 11. § a)—e) pontjaiban meghatározott bármelyik kártérítést csökkentő tényező szerinti összeget csak azonos módon — vagy a teljes kárból és így a teljes elmaradt munkabérből (keresetből) vagy a kármegosztás után a munkáltató terhére fennmaradó többletkárból — lehet le429