Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

felelő alkalmazásával kell elbírálni, feltéve, hogy a kérdést speciális jogszabály eltérően nem rendezi. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen ismerte fel, hogy a szakmunkástanulói viszony hasonló a munkaviszonyhoz, de tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a felperes — a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében — a kártérítési igényét közvetlenül az I. r. alperessel szemben nem érvényesítheti, hanem csak a II. r. alperessel szemben, mégpedig a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt határidő alatt, s mivel a felperes ezt a határidőt elmulasztotta, a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította. Az I. r. alperes ugyanis az előbb kifejtettek értelmében nemcsak a II. r. alperessel állt tanulói viszonyban, hanem — 1964. március 15-től 1964. június 20-ig — a felperessel is, és a kárt a felperesnél fennállott tanulói viszony alatt okozta. Ennélfogva a felperes a kártérítési igényét — a munkajogi anyagi felelősség szabályainak megfelelően — közvetlenül az I. r. alperessel szemben érvényesítheti. Az I. r. alperes a kárt gondatlan bűncselekménnyel okozta, ezért — az Mt. V. 187. §-ának (4) bekezdése értelmében — egyévi átlagkeresete erejéig felel. A kár összege mint kijavítási költség a H.-i Állami Mezőgazdasági Gépállomás igazolása szerint 4379 Ft volt, és ezt az összeget a felperes a gépállomásnak ki is fizette. Az I. r. alperes egyévi átlagkeresete — a felperestől kapott ösztöndíj és a II. r. alperestől kapott teljesítménybér — 6628 Ft, amely meghaladja az okozott kár összegét. Tehát a jogszabály lehetőséget nyújtana arra is, hogy a bíróság az I. r. alperest az általa okozott kár teljes összegének a megfizetésére is kötelezze. A Legfelsőbb Bíróság azonban az I. r. alperes fiatalabb életkorára és a károkozás körülményeire, így kisebb fokú társadalmi veszélyességére is tekintettel őt csak az okozott kár 50%-ában látta marasztalandónak. [Legf. Bír. Pf. I. 21 072/1967. sz., BH 1967/12. sz. 5535.] cb) Leltárhiányért való felelősség 313. Felelősség kérdése betöréses lopás után megállapított leltárhiányért [58/1958. (XI. 23.) Korm. sz. r. 1. §, PK 876/17. sz.]. A felperesek az alperes kisáruházának a dolgozói. Az egyes osztályok dolgozói a leltárhiányért együttesen felelnek. Az áruházba 1964. november 11-ről 12-ére virradó éjjel 1 óra tájban B. J. többszörösen büntetett személy betört akként, hogy az áruház egyik kirakati üvegét berúgta, majd az így keletkezett nyíláson behatolt az áruházba, onnan jelentős összegű készpénzt és nagymennyiségű árut ellopott. A kora reggeli órákban felfedezett betörésre tekintettel az alperes nyomban, november 12-én rendkívüli leltárfelvételt rendelt el, és a rendőrség is megkezdte a nyomozást. A betörésből származó kár együttes összege 54 948,62 Ft-ot tett ki, amelyből a készpénzhiány 7406,32 Ft volt. A tettes csak 1964. november 25-én került kézre. A bíróság B. J.-t társadalmi tulajdont károsító, visszaesőként elkövetett lopás és ötrendbeli jogtalan behatolás útján elkövetett lopásban 424