Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

bői eredő kártérítési összegért a kiskorú alperes csupán mint örökös a reászállott hagyatékkal és annak hasznaival felel. A per adatai alapján aggálytalanul megállapítható, hogy N. J.-né a kárt szándékosan okozta, és hogy a károkozásból vagyoni előnyhöz jutott. Az Mt. V. 189. §-ának (3) bekezdése értelmében a kártérítés mérséklésének általában nincs helye, ha a károkozásból a dolgozó vagyoni előnyhöz jutott, vagy a károkozás egyébként szándékosan történt. A szóban levő rendelkezés tehát a kártérítés mérséklését általában kizárja, ha a károkozásból a dolgozó vagyoni előnyhöz jutott, vagy a károkozás egyébként szándékosan történt. Ilyen esetben egészen kivételes körülményeknek kell fennforogniuk ahhoz, hogy a kártérítés mérséklésére egyáltalán lehetőség nyíljék, s a mérséklésre alapot adó körülményeket mindig az anyagilag felelős kárt okozó dolgozónál, nem pedig annak jogutódjánál kell vizsgálni. Ebből következik, hogy a kiskorú alperes személyével kapcsolatos körülmények a kártérítés összegének a mérséklése szempontjából nem értékelhetők, a cselekményt elkövető dolgozónál pedig mérséklésre kellő alapot adó kivételes körülmények nincsenek. [P. törv. IV. 20 721/1966. sz., BH 1967/3. sz. 5227.] 312. Ha a mezőgazdasági tanuló a tanulói viszony keretében az őt oktató vagy gyakorlati foglalkoztatását ellátó szervnek kárt okoz, kártérítési felelősségét a munkajogi anyagi felelősség szabályainak megfelelő alkalmazásával kell elbírálni, hacsak a kérdést külön jogszabály eltérően nem rendezi [1/1961. (III. 31.) FM—MüM sz. r. 14., 21. §, Mt. V. 187. §]. Az I. r. alperes — aki 1944. augusztus 4-én született — 1961. április 18-tól 1964. június 19-ig mint mezőgazdasági tanuló a H.-i Állami Gazdaság II. r. alperessel állt tanviszonyban. Mint ilyen évente 3 hónapon át elméleti oktatásban vett részt az erre kijelölt szakiskolán. Az év további hónapjaiban — a szabadság idejétől eltekintve — a II. r. alperesnél tanult, s közben a gyakorlati oktatás keretében a mezőgazdasági munkák végzésében is foglalkoztatták, és ezért anyagi juttatásban részesült. Az I. r. alperes a hároméves tan viszony befejezése előtt — mint harmadéves mezőgazdasági szakiskolai tanuló — 1964. március 15-től június 20-ig a H.-i mezőgazdasági szakiskolán elméleti oktatásban vett részt. Ez idő alatt a szakiskola rendszeres ösztöndíjban részesítette. Az I. r. alperes 1964. június 18-án a vizsgáját letéve, az iskola udvarán tilalom ellenére felült az ott levő erőgépre, amelynek mind a fékberendezése, mind pedig az önindító ja hibás volt. Megkérte tanulótársait, hogy a gépet tolják meg. Ezután az I. r. alperes a gépet a lejtőnek kormányozta, és a gépnek gázt adva nagy sebességgel megindult, majd a kerítésnek és egy ott levő fának ment. Így az erőgépben 4379 Ft kárt okozott. A büntető bíróság az I. r. alperest bűnösnek mondotta ki a BTK. 302. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett gondatlan rongálás bűntettében, s ezért vele szemben — tárgyalás mellőzésével — 800 Ft pénzbüntetést szabott ki. A felperes keresetében az okozott kár megtérítésére kérte kötelezni az I. r. al422