Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tárgyjutalmat kapott több esetben. Tizenhárom év alatt fegyelmije nem volt. Korábban a balesetmentes közlekedésért az I. és II. fokozatú jelvényt megkapta. Az értékelés körébe vonható az a körülmény is, hogy a jogerős büntető ítélet a személygépkocsi vezetőjének magatartását is kifogásolhatónak találta, miután ő sem tartotta meg a biztonságos közlekedés érdekében előírt szabályokat. Mindezen körülmények együttes értékelése részben további bizonyítást is szükségessé tesz, és ezeket együtt értékelve kell az Mt. V. 189. §-ában foglaltaknak megfelelően a kártérítés összege kérdésében a bíróságnak állást foglalnia. Nem megalapozott azonban a járásbíróság határozata az alperes átlagkeresetének megállapításában sem. Az átlagkereset kiszámításánál az Mt. V. 140. §-ában foglaltak az irányadók. Ugyanis a (7) bekezdés szerint minden olyan esetben, ha valamely jogszabály átlagkereset megtérítését írja elő, azt az Mt. V. 140. §-ában foglaltak szerint kell kiszámítani. A (2) bekezdés tartalmazza az átlagkereset kiszámításánál figyelembe nem vehető díjakat, jutalmakat stb. A kártérítés alapjául szolgáló átlagkeresetnél pedig nem a jelenlegi — elbíráláskori, ítélethozatal időpontjában elért — átlagkereset az irányadó, hanem a károkozás, illetőleg a károkozást megelőző időszak átlagkereseti összege, az Mt. V. 140. §-ában foglalt időpontok alapulvételével. Az eszerint megállapított összeg az alperes kárfelelősségének is a felső határa. Ez a kiszámítási mód szolgálja a társadalmi tulajdon kellő védelmét, és küszöböli ki leginkább a felmerülhető sokféle bizonytalansági tényezőt. Az adott esetben is a járásbíróságnak a bizonyítás körében eszerint kell az alperes átlagkeresetét megállapítania, és az ily módon megállapított felső határ lehet az alapja az előbbiekben már említett — a felső határnál alacsonyabb — összegű marasztalásnak. [P. törv. IV. 20 108/1967. sz., BH 1967/10. sz. 5472.] 307. A dolgozót munkáltatójával szemben terhelő felelősségnek az Mt. V. 187. §-ában megállapított mértékét csak az Mt. V. 189. §-ának (2) bekezdésében megállapított feltételek esetén lehet csökkenteni. Az átlagkeresetet a károkozás idejének megfelelően kell kiszámítani (Mt. V. 140. §). Az alperes a felperesnél dolgozik vontatóvezetőként. A perbeli esetben a termelőszövetkezetnek fuvarozott pótkocsis Zetor-vontatójával. Délután 17 órakor fejezte be a munkát, és hazafelé indult. Vállalkozott arra, hogy M. I. rakodómunkást hazaszállítja. A már kissé ittas M. I. a pótkocsira ült. Útközben megálltak a vontató kijavítása végett. Amikor tovább indultak, M. I. az alperes tiltakozása ellenére mellé ült a vontató vezetőülésére. Útközben megálltak M. I. nagybátyjának a háza előtt, és betértek a házba. Kb. 2 és i/2 órát tartózkodtak ott. Ez alatt jelentős mennyiségű bort fogyasztottak. Este 21 órakor tovább indultak. Az alperes súlyos, M. I. pedig igen súlyos alkoholos befolyásoltság alatt állott. Az alperes kb. 10—15 km-es sebességgel vezette a vontatót. Ekkor is mellette ült a vezetőülésen M. I. Pár száz méter után az alperes 413