Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kiskorú gyermekek tartásának és nevelésének biztosításáról, valamint az állami gondozásba vétel feltételeiről szóló 51/1954. (VIII. 6.) MT sz. rendelet 2. §-ának d) pontja szerint: a gyámhatóság feladata ellátása során elrendelheti a gyermek állami gondozásba vételét. A gyámügyi eljárásról szóló 955—84/1954. OM sz. (TK 78.) utasítás (Gyut.) 38. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az állami gondozásba vétel elrendelése a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A fent idézett rendelkezésekből folyik, hogy a bíróság határozatában állami gondozásba vételt nem mondhat ki, az állami gondozásba vétel a gyámhatóság hatáskörébe tartozó feladat. Azokban az esetekben, amikor a bíróságnak gyermek vagy gyermekek elhelyezése tárgyában kell döntenie, és a per anyagából azt látja megállapíthatónak, hogy a gyermek vagy gyermekek egyik szülője sem alkalmas a gyermekek további gondozási, nevelési feladatainak ellátására, és nincs olyan harmadik személy sem, aki a feladatot elláthatná, vagy megfelelőnek volna tekinthető a gyermekek további gondozása, nevelése céljából, a bíróságnak nem az állami gondozásba vételre nézve kell határozatot hoznia, hanem meg kell keresnie a gyámhatóságot a szükséges intézkedések megtétele végett. Erre nézve tartalmaz egyébként részletes útmutatást a gyermekelhelyezési perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 22 037/1963. IM II/2 (IK 3. sz.) számú tájékoztató 2/a. pontja. Amennyiben a gyámhatóság a gyermeket vagy gyermekeket állami gondozásba veszi, az állami gondozásba vétel ideje alatt — figyelemmel a Csjt. 92. és 99. §-aiban foglalt rendelkezésekre — a szülői felügyelet szünetel, és a gyermek vagy gyermekek intézeti gyámság alá tartoznak. Ebből a rendelkezésből következik, hogy amennyiben a gyámhatóság állami gondozásba vételt rendelt el, a gyámhatóság határozza meg azt, hogy a gyermek vagy gyermekek a jövőben hol, illetőleg melyik intézetben tartózkodjanak. Intézeti elhelyezést a bíróság is elrendelhet, de intézeti elhelyezés esetében a gyermek nem kerül intézeti gyámság alá. Ilyen esetben tehát a bíróságnak nem kell a gyámhatóságot megkeresnie a szükséges intézkedések megtétele végett, hiszen nem állami gondozásba vétel történik, hanem a bíróság dönt a gyermek, illetőleg a gyermekek melyik szülőnél való elhelyezése kérdésében, s azt a szülőt, akinél elhelyezte a gyermeket, kötelezi arra, hogy a gyermeket a bíróság által megjelölt intézetbe írassa be, s ott neveltesse. Nyilvánvaló, hogy a bíróság — mielőtt arról rendelkezik, hogy melyik intézetbe kerüljön a gyermek az elhelyezésre kijelölt szülő által beíratásra és nevelésre — megkeresi az illetékes tanács vb művelődési osztályát, s ez által biztosítja az intézeti elhelyezést. Mindezekből következik, hogy az állami gondozásba vétel és az intézeti elhelyezés között az az alapvető különbség van, hogy míg az első esetben a szülői felügyeleti jog szünetel, s helyette intézeti gyámság keletkezik, addig az utóbbi esetben a szülői felügyelet annál a szülőnél, illetőleg harmadik személynél marad fenn, akinél a gyermek az intézeti beíratás és neveltetés kötelezettségével terhelten elhelyezésre került. 397