Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

jövedelmét is magában foglaló — kereseti kimutatásának benyújtására kötelezni. Törvénysértően hagyta figyelmen kívül a megyei bíróság a járási ügyész fellebbezési óvását, valamint a megyei főügyészség kiegészítő indítványában foglaltakat. Az ügyésznek ugyanis a peres felek ez irányú kérelme hiányában is jogában áll a gyermektartási perben fellépni és még a kereseti kérelemnek teljes egészében helytadó elsőfokú ítélet ellen is — a peres felektől függetlenül — önálló fellebbezési óvással élni. A megyei bíróság a fellebbezési óvásban foglaltak tisztázása elől annál kevésbé zárkózhatott el, mert már a járásbíróság sem tett eleget a Pp. 3. §-ában foglaltak kötelezettségeinek. [P. törv. III. 20 913/1965. sz., BH 1966/3. sz. 4801.] 284. A szabadságvesztés-büntetését töltő, illetőleg az előzetes letartóztatásban levő személyt (a továbbiakban letartóztatott) terhelő gyermektartásdíj mértékét a 7/1953. (II. 8.) MT sz. rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezéshez képest az összkereset alapulvételével kell megállapítani. Az ilyen módon megállapított gyermektartásdíj céljára a végrehajtás során az összkeresetből igénybe vehető összeget úgy kell kiszámítani, hogy az összkeresetből le kell vonni a munkabért terhelő adót (Vht. 143. §), a letartóztatott eltartásával felmerülő költségeket, valamint a munkabérnek azt a részét, amelyet a letartóztatott a saját szükségleteire fordíthat [Vht. 142. § (2) és (3) bekezdés]. Az említett levonások után fennmaradó összeg szolgál a megállapított gyermektartásdíj fedezetéül. A gyermektartásdíjra igénybe vehető összeg elérheti, de nem haladhatja meg a munkabért terhelő adó levonása után fennmaradó teljes (össz) kereset ötven százalékát [Vht. 142. §, Vht. 136. §-a (2) bekezdésének a) pontja]. A Csjt. 65. §-a szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges. A leszármazó és a testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségének viselésére is kiterjed. A 7/1953. (II. 8.) MT sz. rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében pedig a gyermektartásdíj összegét megegyezés hiányában a bíróság az apa, illetőleg a tartásra kötelezett más személy kereseti (jövedelmi, vagyoni) viszonyai alapján állapítja meg. Tartásdíjként legalább olyan összeget kell megállapítani, amely eléri a kötelezett átlagos keresetének (jövedelmének) húsz százalékát. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igények keresetének (jövedelmének) ötven százalékát nem haladhatják meg. Ezeknek az anyagi jogi rendelkezéseknek az alkalmazásával kell megállapítani a letartóztatott által fizetendő gyermektartásdíj összegét is. Ennek a kiszámításánál tehát a letartóztatott teljes keresetének havi átlagából kell kiindulni éppen úgy, mint más személyeknél. A letartóztatott által fizetendő gyermektartásdíj összegének a bíróság által történő megállapításától különböző kérdés az, hogy a már megállapított mértékű gyermektartásdíj behajtása céljából a letartóz392