Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tátott keresetét milyen mérékben lehet igénybe venni. E vonatkozásban a végrehajtásra vonatkozó rendelkezések jönnek figyelembe. A Vht. 142. §-a szerint a levonás alapja a munkabért terhelő adó és a nyugdíjjárulék levonása után fennmaradó minden olyan juttatás, amelyet a béralap terhére kell kifizetni. A Vht. 143. §-ának (2) és (3) bekezdése értelmében pedig a letartóztatott munkabéréből tartozásai fejében levonható összeget a letartóztatott eltartásával felmerülő költségekkel csökkentett munkabér alapján kell kiszámítani; az ilyen módon csökkentett munkabérből mentes a végrehajtás alól a letartóztatott adós munkabérének az a része, amelyet — a fennálló rendelkezések értelmében — az általa elért teljesítmény mértékéhez képest saját szükségleteire fordíthat. A bírósági határozattal — akár a letartóztatást megelőzően, akár a szabadságvesztés-büntetés töltése alatt — megállapított gyermektartásdíj címén a letartóztatott keresetéből levonható összeget tehát az említett végrehajtási rendelkezések alkalmazásával kell kiszámítani. Ezek szerint a letartóztatott teljes keresetéből le kell vonni a munkabért terhelő adót (Vht. 142. §), a letartóztatott eltartásával felmerülő költségeket [Vht. 143. §-ának (2) bekezdése], a munkabérnek" azt a részét, amelyet a letartóztatott saját szükségleteire fordíthat [Vht. 143. §-ának (3) bekezdése]. A keresetnek az említett levonások után fennmaradó része az az öszszeg, amely a letartóztatott által fizetendő — a bíróság által megállapított — gyermektartásdíj fedezetéül szolgálhat. A gyermektartásdíj céljára levont összeg azonban nem lehet több, mint az adóval csökkentett (Vht. 142. §) összkereset ötven százaléka. A Vht. 136. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint ugyanis a tartásdíj fejében történő levonás csak a munkabér ötven százalékáig terjedhet. Ha pl. a letartóztatott havi keresete 1000 forint, a jövedelemadó 10 forint, az eltartási költség 510 forint, a saját szükségletre fordítható összeg pedig 60 forint, ez esetben a végrehajtás során levonható összeget úgy kell kiszámítani, hogy az 1000 forintból le kell vonni az említett címeken összesen (10+510 + 60=) 580 Ft-ot. A lefoglalható összeg tehát (1000—580 =) 420 Ft. Ha viszont a letartóztatott havi keresete pl. 1600 Ft, a jövedelemadó 16 Ft, az eltartási költség 510 Ft, a saját szükségletre fordítható összeg pedig 60 Ft, ez esetben az 1600 Ft-ból az említett tételek (16+510+60), vagyis összesen 586 Ft levonása után 1014 Ft maradna. Ez azonban nem vehető teljes mértékben igénybe a gyermektartásdíj céljára, mert ez az összeg nagyobb, mint az adóval csökkentett teljes munkabér ötven százaléka. A levonható összeg tehát az említett esetben csak 792 Ft (1600—16 = 1584 Ft, ennek az 50%-a 792 Ft). A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 795/44. számú állásfoglalása (Bírósági Határozatok 1961. évi 4. szám) meghaladottá vált. [PK 893. sz.} BH 1966/1. sz.] 392