Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tud felajánlani, akkor az egész lakást kiüríti, és a szoba-konyhás lakás használatát a felperesnek átengedi. Az alperes ezt követően a bontást megkezdte, s mivel a felperes nem volt hajlandó a felajánlott konyhahelyiséget elfoglalni, ezért — már a peres eljárás ideje alatt — a felperes bútorait az alperesi lakás konyhájában karhatalom igénybevételével helyezték el. A felperes a keresetében a felajánlott szoba-konyhás lakás átadására kérte kötelezni az alperest. Előadta a per során, hogy a karhatalmi kihelyezése óta nincs lakása, ideiglenesen a rokonainál tartózkodik. Az alperes nem vitatta, hogy felajánlotta a szoba-konyhás lakást, sőt kijelentette, hogy a maga részéről ennek eleget is tenne, hivatkozott azonban arra, hogy a házingatlan felerészben a házastársának a tulajdona, aki nem hajlandó az egész lakást átengedni. A felperes keresetének a járásbíróság helyt adott és az alperest az említett szoba-konyhás lakás átadására kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes által felajánlott lakás az alperesnek és házastársának a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyona. Az alperes vagyonjogi rendelkezését tehát a Csjt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján kell elbírálni. E rendelkezések szerint a vagyonközösség fennállása alatt csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. Az alperes a másodfokú tárgyalás során személyesen adta elő, hogy amikor a községi tanács vb-elnöke előtt felajánlotta a szóban forgó lakást, a házatársa is jelen volt, aki „nem szólt bele". A perbeli esetben abból a körülményből, hogy az alperes házastársának a jelenlétében ajánlotta fel a közösen használt lakást, okszerűen következik, hogy az alperes a vagyonjogi rendelkezést házastársának az egyetértésével tette. Nincs jelentősége annak, hogy az ott készüli jegyzőkönyvet az alperes házastársa nem írta alá. A jegyzőkönyv aláírási kötelezettsége az alperest sem terhelte. Annak, hogy az alperes házastársa a felajánlás alkalmával nem nyilatkozott, azért nincs jelentősége, mert a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes perbeli ügyletét házastársának hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, mivel a felperes nem tudta, hogy az alperes házastársa az ügyletkötéséhez nem járult hozzá. Egyébként még az alperes sem állította, hogy a felajánlást a jelenlevő házastársa ellenezte volna. A fentieknél fogva tehát téves a másodfokú bíróság jogi okfejtése De az elsőfokú bíróság is jogszabályt sértett, amikor az alperes házastársának a perben állása nélkül döntött, és csak az alperest kötelezte a lakás birtokbaadására, holott a birtokbaadásra az alperes feleségével szemben is végrehajtható ítéletre van szükség. [P. törv. III. 20 199/1966. sz., BH 1966/11. sz. 5085.] 380