Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

indítani. Az alperes lényegében hagyatéki terhet érvényesített. Ezt az igényt azonban a hagyatéki tárgyaláson kell érvényesíteni, és amenynyiben az örökösök ezt az igényt nem ismerik el, akkor kell a hagyatéki hitelezőt perre utasítani. Következésképpen a viszontkeresetet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Minthogy pedig a felek csupán az alperesi viszontkereset vonatkozásában éltek fellebbezéssel, a bíróság a Pp. 157; §-ának a) pontja alapján — figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára — a pert e részben megszüntette, az elsőfokú ítélet vonatkozó részének hatályon kívül helyezése mellett. A másodfokú bíróság pert megszüntető végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 147. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig akkor emelhet viszontkeresetet a felperes ellen, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. Az adott esetben az alperes viszontkereseti követelése e törvényi előfeltételeknek megfelel. Az alperes viszontkereseti követelése ugyanis nyilvánvalóan a felperes keresetével „összefüggő jogviszonyból ered", egyrészt, mert az alperes és a felperes ugyanazon hagyaték tekintetében örököstársai egymásnak, másrészt mert az alperes egyidejűleg, illetőleg másodlagosan hagyatéki hitelezőként is érvényesíti a maga igényét, mégpedig azzal a hagyatékkal kapcsolatban, amelyre vonatkozólag a felperes e perben örökösi igényének a megállapítását kérte. Ilyen körülmények között az alperes viszontkereseti követelése a legszorosabban összefügg a felperes által érvényesíteni kívánt igénnyel, s e két igény együttes elbírálása megfelel a felek érdekeinek és ama pergazdasági szempontnak is, hogy az örökösödési jogviták lehetőleg egy perben nyerjenek elintézést. Tévedett — s ezáltal jogszabályt sértett — tehát a másodfokú bíróság, amikor ezzel ellentétes álláspontot foglalt el, és a pert megszüntette. Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor is, amikor azt állapította meg, hogy az örökösi minőség megállapítására irányuló perben marasztalásra irányuló viszontkereseti követelés nem terjeszthető elő, illetőleg — ahogyan a másodfokú bíróság fogalmazta — „megállapítás iránti perrel marasztalási per össze nem kapcsolható". E megállapításnak ugyanis jogszabályi alapja nincs. [P. törv. I. 20 821/1966. sz., BH 1967/11. sz. 5499.] 372