Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

azzal a következménnyel járnia, hogy a házastárs — fizetőképtelenség folytán — esetleg még ezt a jogát is elveszítse. A Legfelsőbb Bíróság mindkétfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. I. 20 879/1966. sz., BH 1967/5. sz. 5299.] 264. 7. Szülő tartása fejében támasztott követelésnek hagyatéki tartozásként való érvényesítése. 11. örökösi minőség megállapítása iránt indított perben az alperes a hagyatéki tartozás címén fennálló követelését viszontkeresettél érvényesítheti (Ptk. 679. §, Pp. 147. §). Az örökhagyó 1963. szeptember 4-én végrendelet hátrahagyása nélkül meghalt. Három gyermeke maradt, mégpedig a per felperese, alperese és a perben nem szereplő K. J.-né. Az örökhagyó hagyatékának tárgyalása alkalmával az alperes az egész hagyatékra igényt tartott, mert testvérei az örökrészüket már anyjuk életében megkapták, s anyjukat egyedül ő tartotta. A közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át azzal, hogy a két másik örökös a figyelembe nem vett igényeit polgári per útján érvényesítheti. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a hagyatékból törvényes öröklés jogcímén í/3 rész jár neki. Az alperes viszontkeresetet támasztott annak megállapítása iránt, hogy az anyjuk tartása fejében a felperessel szemben 1960. december 30-át megelőző időre 4000 Ft, ezt követő időre pedig 4800 Ft követelése van. Az egész felmerült tartásdíj ennek háromszorosa, a fenti összeg csak a felperest terhelő rész. Említette a testvérek kiházasítását is, de ezzel kapcsolatban konkrét kereseti kérelmet nem terjesztett elő. K. J.-né — a harmadik testvér — örökösi igénnyel nem lépett fel az alperessel szemben, és tanúkénti kihallgatása során elismerte az alperes igényét. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes az örökhagyó hagyatékában törvényes öröklés címén 1/3 részben öröklésre jogosult, de örökrészét az alperes javára 3200 Ft hagyatéki teher terheli, amiért a felperes a reá jutó hagyatéki résszel felel. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes a viszontkeresete alapján 9466 Ft tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni a felperest azzal, hogy a tőke csak az édesanyjuktól örökségként reá szállt vagyonból elégíthető ki. A felperes ugyanakkor az alperesi viszontkereset teljes elutasítását kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig hatályon kívül helyezte, és a pert e részben megszüntette. A végzés indokolása szerint a felperes örökösi minőségének megállapítása iránt nyújtott be keresetet, tehát megállapítás iránti pert indított. E keresettel szemben az alperes marasztalásra irányuló viszontkeresetet támasztott. A másodfokú bíróság szerint megállapítás iránti perrel marasztalási per nem kapcsolható össze. Ezen túlmenően viszontkeresetet a Pp. 147. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint csak a keresettel azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból eredően lehet 24* 371