Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

juttatásai nem érintett és a tsz használatában levő egyéb ingatlanokhoz képest hagyománynak nem minősülhetnek. Arra pedig nincs adat, hogy a szülőknek számottevő ingó vagyonuk lenne. Ebben a vonatkozásban a hagyatékátadó végzés is csupán egy tehénről tartalmaz rendelkezést. Tény, hogy a szerződés kötelezte a megajándékozottakat a többi örökös törvényes örökrészének a megszabott módon való kielégítésére — miáltal szorosabb értelemben az ajándékozás csak az alperesek törvényes örökrészére kiterjedőnek mutatkozik —, mégis a halál esetére szóló ajándékozási szerződés az adott esetben a Ptk. 659. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem ismerhető el érvényesnek. A halál esetére szóló ajándékozást a Ptk. az öröklési szerződés különleges fajtájaként szabályozza. Az eltérés az öröklési szerződéssel szemben az, hogy az öröklési szerződés visszterhes, míg a halál esetére szóló ajándékozás ingyenes. További eltérés — amire a Legfelsőbb Bíróság az előbbiek során már utalt —, hogy a halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra érvényes, amely végrendelet esetén hagyománynak minősülne. A Ptk. 641. §-ának (1) bekezdése szerint hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. Ami tehát öröklésnek minősül [Ptk. 636. § (3) bek.], nem lehet tárgya a halál esetére szóló ajándékozásnak. E feltétel kimondása azért vált szükségessé, mert ellenkező esetben ki lehetne játszani a Ptk. öröklési szerződést korlátozó rendelkezését. Lehetőség nyílnék ugyanis arra, hogy az örökhagyó a hagyaték lényeges vagy jelentős részét tevő értéket juttasson halál esetére szóló ajándékozás címén a vele szerződő félnek, ami gyakorlatilag ugyanazt jelentette volna, mint a szerződéses örökösnevezés ellenszolgáltatás nélkül. Ha vitás az, hogy a részesített örökös-e vagy hagyományos, a részesítettet örökösnek kell tekinteni, ha a juttatott egy vagy több vagyontárgy az egész hagyaték értékének jelentős részét alkotja, és a részesítettnek a terhek viselésében osztoznia kell (Ptk. 636. §). A szerződésben megjelölt belterületi ingatlanok nem vitásan a hagyaték jelentős részét alkotják, és nincsen adat arra, hogy a megajándékozottakat a hagyatéki terhek viselése alól mentesíteni kívánták volna. Erre figyelemmel a perbeli juttatást nem lehet hagyománynak tekinteni, következésképpen a halál esetére szóló ajándékozási szerződés is érvénytelen. Az utóbbiak ellenére — a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő voltának megállapítása mellett — az elsőfokú bíróság ítélete is megalapozatlan és törvénysértő. Az elsőfokú bíróság ugyanis határozatának meghozatalánál figyelmen kívül hagyta azt az alapvető öröklési jogelvet, hogy az érdekeltek irányadónak tekinthetik a végrendeletet, de ugyanígy a halál esetére szóló ajándékozást és öröklési szerződést is, akkor is, ha az bármilyen alaki hiányosságban vagy akarathibában szenved. Ez következik a Ptk. 653. §-ának rendelkezéséből is, amelynek lényege az, hogy a végrendelet érvénytelenségét (és hatálytalanságát) hivatalból nem kell vizsgálni, hanem csak akkor, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ebből következik, hogy ha a végrendelet vagy a halál esetére szóló ajándékozási szerződés alakilag fogyatékos vagy akarathibás is, jogilag létre nem 367