Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

/ kaképességű, de nemcsak a háztartás körüli munkát látja el, hanem mint 800 négyszögöl háztáji ingatlannal rendelkező tsz-tag őstermelőként alkalmi piaci árusítással is foglalkozik, a tsz-től évente 1000 Ft-ot meghaladó földjáradékot is kap. Az alperesek az öröklési szerződés folytán V2 részben tulajdonukba került ingatlanon szőlőt is termeltek, s a peradatokból kitűnően jelentősebb mennyiségű borkészletük is volt. A peradatokból tehát arra kell okszerűen következtetést vonni, hogy az alperesek vállalt kötelezettségüknek 1964 február havát követően is eleget tudtak volna tenni. A korábbi kereseti viszonyaikhoz képest ugyanis helyzetük nem rosszabbodott. A 17. életévükben levő leánygyermekeik — egyrészt ipari tanulóként, másrészt vállalati segédmunkásként — önálló jövedelemmel rendelkeznek, s legfeljebb némi tartáskiegészítésre szorulnak. A szerződés módosítása folytán a jogerős másodfokú ítélet alapján havi 400 Ft járadék fizetési kötelezettség terheli az alpereseket, akiknek részben közadó-, részben illetéktartozásuk, valamint az újjáépítési kölcsön törlesztése fejében havi 450 Ft-ot visszatérő jelleggel kell teljesíteniük. Mindezek mérlegelése és összevetése után a Legfelsőbb Bíróság a rendes havi járadékösszegen felül az 1964. február 1-től 1966. április l-ig lejárt havi járadék törlesztési részleteit 300 Ft-ra emelte fel. [P. törv. I. 20 444/1967. sz., BH 1967/11. sz. — 5502.] V. öröklési jog a) Altalános szabályok 255. A gyermek áltál apja halála után a korábban meghalt anyja házassági vagyonjogi igénye alapján támasztott öröklési igényre a Ptk. 324. §-ában foglalt elévülési szabály nem alkalmazható. A jogosult a végrendelet érvénytelenségének, illetőleg hatálytalanságának megállapítására irányuló igényét bármikor érvényesítheti (Ptk. 115., 324., 653., 654. §). A felperes apja halála után a korábban meghalt anyjának házassági vagyonjogi igényére alapítottan törvényes öröklési igényt érvényesített az alperesekkel szemben. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott a Ptk. 324. §-ára, amely szerint a követelések 5 év alatt elévülnek. A Ptké. 85. §-a pedig kimondja, hogy a folyamatban levő elévülésnél a Ptk.-ban megállapított 5 év 1960. május 1. napjával kezdődik, tehát 1965. április 30-án lejárt. A peres felek édesanyja 1959 júliusában meghalt, a hagyatéki eljárást lefolytatták ugyanazon év augusztusában, de ott a peres felek egyike sem érvényesített semmiféle igényt apjukkal szemben azon a címen, hogy a kizárólag nevén álló vagyontárgyak fele része anyai hagyaték. Ennek folytán az elévülés a nagyszülőknek 1932-ben bekövetkezett halálával kezdődött, és a régi törvény értelmében számított 32 év elteltével 1964-ben félbeszakadás nélkül befejeződött. De eltelt az elévülési idő a Ptk. által megállapított 5 év alapulvételével is, mert a felperes és örököstársai csak 1966. szeptember 13-án — az apai hagyaték tárgyalásán — hivatkoztak arra, hogy az apai hagyaték fele 362