Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

részben az anya tulajdona volt. Megállapította még az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy jelen esetben a felperes csak követelési jogot érvényesít, amely esetleg tulajdonjogot eredményezhetett volna, így nem lehet figyelembe venni a Ptk. 115. §-át sem, mivel az csak a tulajdonjogra mondja ki, hogy nem évül el. Ezzel szemben a követelések elévülésére a Ptk. 324. §-a az irányadó, tehát az 5 év. Adott esetben az elévülés megszakadásának a Ptk. 327. §-ában felsorolt feltételeire még hivatkozás sem történt, vagyis az elévülés megszakítás nélkül bekövetkezett. Az elsőfokú bíróság ítéletét támadó felperesi fellebbezés alapos. A felperes keresetéből, az ügy egyéb adataiból nem lehet kétséges, hogy a felperes tulajdoni igényt érvényesít a perben, visszavezetve igénye jogalapját arra az általa állított tényre, hogy a szülők vagyona a néhai apa nevére történt bejegyzés ellenére is — jogilag — a házastársi vagyonközösséghez tartozott. Amennyiben ugyanis sikerül bizonyítania a felperesnek a néhai szülők vagyona vagyonközösségi jellegét, az anyai részből neki járó illetőség erejéig az ipso iure öröklés folytán — és ezen a címen — tulajdonosnak kell őt tekinteni. A Ptk. az általános elévülési idővel kapcsolatban kétféle módon különböztet. A 115. § kimondja, hogy a tulajdonjogból folyó igények — mint pl. a jogellenes beavatkozás megszüntetése, dolog visszakövetelése — nem évülnek el, a Ptk. 324. §-a pedig 5 éves határidőt szab meg a követelések elévülésére. Ehhez képest tehát nyilvánvaló, hogy az öröklési jogi igények tekintetében is különböztetni kell a tulajdoni és a kötelmi jellegű öröklési igények között az elévülés szempontjából. Eszerint nem évül el az állagöröklésre, dologi hagyományra irányuló igény, mert tulajdoni jellegű alakban gyökerezik, ezzel szemben 5 év alatt elévül pl. a kötelesrész, kötelmi hagyomány stb. iránti igény, mert ezeknek kötelmi jellegű alapjuk van. A felperes igénye az előbb említett kategóriába tartozik, minthogy a követelése öröklési jogra alapított tulajdoni igényre irányul, amelynek szabad érvényesülése útjában jelenleg a néhai apa írásbeli magánvégrendelete áll. A Ptk. 654. §-a akként rendelkezik, hogy a jogosult a végrendelet érvénytelenségének, illetőleg hatálytalanságának megállapítására irányuló igényét bármikor érvényesítheti. A Ptk. 653. §-a értelmében azonban ilyen igényt csak az érvényesíthet, aki az érvénytelenség vagy hatálytalanság esetében maga örököl... Ebből a megfogalmazásból nyilvánvaló, hogy ez a jogszabály tulajdoni viszonyt keletkeztető öröklési ogi kérdést szabályoz. Az ipso iure öröklés intézménye — amelyet a Ptk. fenntartott — minden további nélkül keletkezteti a tulajdonosi jogviszonyt. Ebből s az előbbi bekezdésben kifejtettekből következik, hogy a végrendelet megtámadására sem lehet olyan határidőt megállapítani, amely meghiúsítaná az öröklési igény érvényesítését, nem kötelmi jellegű igényről lévén szó. Az elévülés tehát nem lehet akadálya az ilyen jellegű öröklési igény érvényesítésének, annak egyetlen korlátját jelenti a Ptk. 121. §-a szerinti elbirtoklás. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság jogi állásfoglalása nem fogadható el, téves a jogvita eldöntése céljából 362