Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A másodfokú ítéletet a törvényességi óvás csak abban a részében támadta, amely szerint a lejárt járadékokra nézve engedélyezett havi 100 Ft-os részletfizetési kedvezményt a másodfokú bíróság is helybenhagyta. Utalt az óvás indokolása arra, hogy a hátralékos járadék 10 400 Ft, s ez havi 100 Ft-os részletekben mintegy 8 és fél év alatt volna törleszthető, erre a kedvezményre pedig az alpereseket szerződésszegő magatartásuk nem teszi érdemessé, egyébként is e döntés fenntartása a felperes méltányos érdekeit indokolatlanul sértené. Az óvás alapos. A bíróság határozatában a marasztalt féllel szemben általában 15 napos teljesítési határidőt állapíthat meg. Hosszabb teljesítési határidő is megállapítható, ha ez a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak mutatkozik. A teljesítési határidő megállapításánál figyelembe kell venni a feleknek a per vitelében megnyilvánult jó- vagy rosszhiszeműségét, valamint mérlegelni kell a kötelezett fél kereseti, jövedelmi, vagyoni és egyéb viszonyait is [Pp. 217. § (2) és (3) bek.]. A peradatokból kitűnően a felperes és néhai házastársa az öröklési szerződés megkötésével mintegy 200 000 Ft értékű vagyon átruházására vállaltak kötelezettséget, s az alperesek ennek ellenében vállalták hogy az idős életkorban levő jogosultak létfenntartása — életük fogytáig — biztosítva legyen. A tényállásból azonban megállapítható, hogy az alperesek mindössze 2 és V2 éven át tettek eleget a felperessel szemben vállalt kötelezettségüknek, s 1964 február hava óta a szolgáltatásokat egyoldalúan beszüntették. Az öröklési szerződés formáját tekintve végrendelet, tartalmát tekintve azonban tartási vagy életjáradéki szerződés. Jellegét tekintve tehát az öröklési szerződés célkötelmi rendeltetésű, vagyis a szerződő felek szándéka általában arra irányul, hogy a kikötött szolgáltatások a jogosultak létfenntartását biztosítsák, illetőleg elősegítsék. így e szolgáltatások huzamosabb időn át történő szüneteltetése messzemenően sértheti a jogosult érdekeit, általában tehát a már esedékessé vált szolgáltatások kis összegű, éveken át tartó részletfizetésének engedélyezése nem lehet indokolt. Különösen méltánytalan eredménnyel járhat a részletfizetési kedvezmény ily módon történő biztosítása akkor, ha a jogosult idős életkora és hanyatló egészségi állapota mellett a már lejárt és hátralékos járadék-szolgáltatások mielőbbi teljesítésére fokozott mértékben ráutalt. A felperes 74 éves tsz-nyugdíjas, havi nyugdíjának összege 260 Ft. Egészségi állapota leromlott, idült sokízületi gyulladása, hátgerinc elfajulása, pajzsmirigy túltengése, általános érelmeszesedése, szívnagyobbodása, magas vérnyomása van, és egyéb öregkori elváltozások is jelentkeztek nála. A felperes méltányos érdeke tehát megkívánja azt, hogy a már lejárt járadékrészleteket mielőbb megkapja. Az I. r. alperes korábban erdészeti vállalati dolgozó volt, havi 1500 Ft-ot keresett, utóbb azonban farostlemezgyári munkás lett 6 Ft-os órabér mellett. Az í. r. alperesnek van egy lova is, így tehát alkalmi fuvar vállalására is lehetősége nyílik. A II. r. alperes 45%-ban csökkent mun360