Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

zal indokolta, hogy az I. r. alperesnek havi 1480 Ft fizetése van, amit valamelyest kiegészít a tanyásingatlan haszna. Ebből azonban feleségéről és három gyermekének tartásáról is gondoskodnia kell. A felperes tsz-nyugdíjat kap, s háztáji földje is van. Ezen felül lakásán K. S.-né gondozza. Figyelembe véve a peres felek vagyoni és családi viszonyait, úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított havi 300 Ft járadék nem áll arányban az alperesek családi, vagyoni és jövedelmi viszonyaival, s a felperes jövedelmére is tekintettel havi 200 Ft járadék is megfelelőnek mutatkozik. A másodfokú bíróság ítéletének az életjáradék összegére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság a járásbíróság által megállapított járadék havi összegét döntő mértékben a peres felek kereseti és vagyoni viszonyaira tekintettel mérsékelte. Ez helytálló lehetne akkor, ha a felek között családjogi alapon állana fenn tartási kötelezettség. Ilyen esetben ugyanis valóban egyrészről a rászorultság, másrészről a teljesítőképesség határozza meg a tartás mérvét. Az alperesek tartási kötelezettsége azonban nem családjogi kapcsolaton, hanem köztük és a felperes, valamint annak felesége között létesült visszterhes tartási szerződésen alapul. Ennek értelmében az alperesek a felperest és annak feleségét a részükre tulajdonul átengedett tanyásingatlan ellenében tartani, mindennel ellátni, gyógykezeltetni és elhalálozás esetén illően eltemettetni tartoznak. A tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatása folytán a szerződéses kikötések csak annyiban változnak, hogy a szerződésileg vállalt tartást az alperesek most már nem természetben, hanem a természetbeni tartás értékének megfelelő pénzösszegben tartoznak teljesíteni. Ebből következik, hogy az életjáradék összegét — a szerződés szerencse jellegét is figyelembe véve — akként kell megállapítani, hogy az lehetőleg a természetbeni tartás valóságos ellenértéke legyen. E fő szempont mellett a peres felek kereseti és jövedelmi viszonyai csak másodlagosan vehetők figyelembe, annál is inkább, mert szerződéses tartás vagy azt helyettesítő életjáradék olyan személyt is megillethet, akinek jövedelme a létfenntartáshoz szükséges összeget magasan meghaladja. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek közötti szerződésben vállalt tartásnak egy személy után mintegy havi 300 Ft-ra tehető az értéke, és az óvással érintett — szóban levő — időtől ennek figyelembevételével határozta meg a járadék összegét. Ezzel szemben téves és törvénysértő a másodfokú bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel a járadék összegét egyedül a felek kereseti és jövedelmi viszonyaira hivatkozással havi 200 Ft-ra mérsékelte. [P. törv. I. 20 770/1966. sz., BH 1967/5. sz. — 5298.] 254. Tartás biztosítását célzó hátralékos járadékösszegek részletekben való fizetésének engedélyezésénél irányadó szempontok. Kis öszszegű, éveken át tartó részletfizetések engedélyezése nem indokolt, ha a jogosult idős életkora és hanyatló egészségi állapota mellett a mielőbbi teljesítésre fokozott mértékben ráutalt (Pp. 217. §, Ptk. 589. §). 359