Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Tévedett — és ez által törvényt sértett — tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a felek között létrejött szerződést kellő alap nélkül megszüntette. [P. törv. 1.20 196/1966. sz., BH 1967/1. sz. 5152.] 253. A tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé változtatása esetén az életjáradék összegét akként kell megállapítani, hogy az lehetőleg a természetbeni tartás valóságos ellenértéke legyen (Ptk. 589. §). A felperes és a per folyama alatt meghalt felesége 1956. április 19-én tartási és gondozási szerződést kötöttek az alperesekkel. Ennek tartalma szerint a felperes és felesége 1 hold 303 négyszögöl nagyságú tanyásingatlanukat átruházták az alperesekre, akik ennek ellenében holtig való tartásukat és gondozásukat vállalták. Az átruházás idejében az ingatlan mintegy 10 000 Ft értékű volt. Az alperesek még 1955-ben — a tartási szerződés kötését megelőző évben — kiköltöztek a szerződésben szereplő tanyára, azóta ott laknak, s abba különféle beruházásokat fektettek. A felperes feleségének a községben volt egy háza, a felperes és felesége ebben laktak. Amikor a felperes felesége ápolásra szorult, azt kívánták az alperesektől, hogy költözzenek be a tanyáról a faluba hozzájuk. Az alperesek azonban — akiknek három kiskorú gyermekük van — a felperesék által felajánlott kamrát nem tartották lakás céljára alkalmasnak, mivel abban fűteni nem lehetett, s a gyermekeik a tanyai gyermekek részére biztosított kedvezményes gyermekotthoni elhelyezést is elvesztették volna. Ezért azt javasolták, hogy a felperes és felesége költözzenek ki hozzájuk a tanyára, erre viszont a felperesék nem voltak hajlandók. Ilyen ellentétek miatt köztük a viszony már 1959 elején megromlott, és az alperesek csak időnként végeztek alkalmi szolgáltatásokat a felperesék számára, de ezeket is csak 1963 elejéig, mert ettől fogva a felperes minden további alperesi szolgáltatást visszautasított. 1963 őszén a felperes felesége a községben levő házingatlanát tartási szerződéssel K. S.-néra ruházta át a haszonélvezeti jog fenntartásával. A 74 éves felperes most is ott lakik, és K.-ék gondozzák. A felperes keresetében az alperesekkel kötött tartási szerződés megszüntetését kérte. Az alperesek ezt ellenezték, hajlandók voltak azonban a gondozás természetbeni nyújtására vagy járadék fizetésére. Az elsőfokú bíróság a tartási szerződés megszüntetésére nem látott jogalapot, azt azonban életjáradéki szerződéssé változtatta át, s az alpereseket életjáradék fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperesek nem hibásak a felek közti viszony megromlásában, a szerződés által kitűzött cél a szerződésnek életjáradéki szerződéssé való átváltoztatásával is elérhető. A felperes eltartásához szükséges összeget 300 Ftra tette, s minthogy ezt az összeget az alperesek saját megélhetésük veszélyeztetése nélkül meg tudják fizetni, őket az 1963. november 1. és 1965. június 18-a közti időre esőén havi 100 Ft, ettől kezdve pedig havi 300 Ft járadék fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az 1965. június 18-tól fizetendő életjáradék öszszegét havi 200 Ft-ra szállította le. Egyetértett a tartási szerződésnek életjáradéki szerződésre történő módosításával, a járadék összegét azonban a felek körülményeire tekintettel mérséklendőnek találta. Ezt az358