Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

pert másodfokon történő elbírálás végett a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. Az alperes fellebbezése nem alapos. A Ptk. 168. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint kizárólag az állam tulajdonában vannak a folyóvizek, csatornák és természetes tavak, valamint ezek medre az összes tartozékokkal és alkatrészekkel együtt (Ptk. 95. §). Ugyanígy rendelkezik a vízügyről szóló 1964. évi IV. tv. 17. §-ának (1) bekezdése is azzal a hozzáadással, hogy azokkal az állam e törvényben foglaltak szerint rendelkezik. A 17. § (2) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy az (1) bekezdésben említett vizeket, illetőleg területeket — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a vízügyi szervek kezelik. A törvény további rendelkezései a vízügyi szervek feladatává teszik többek között a folyóvizek és a természetes tavak medrének a fenntartását és karbantartását is. A Ptk. 107. §-ának rendelkezése szerint — mint ahogy arra az alperes is helyesen hivatkozott — a folyóvíz és természetes tó partján fekvő föld tulajdonosa a medret — ha jogszabály kivételt nem tesz — a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja, és hasznait szedheti. Ez a jog együtt jár az államnak mint tulajdonosnak azzal a kötelezettségével, hogy a parti tulajdonosok használati és haszonszedési jogának gyakorlatát biztosítsa, és tartózkodjék minden olyan magatartástól, amely azt akadályozná. Mindezek ellenére a fentebb idézett jogszabályokból az következik, hogy ha a vízügyi szervek a jogszabályban meghatározott feladatok teljesítése, a meder karbantartása során a karbantartás érdekében a mederben — annak rézsűjén levő és állami tulajdont képező — növényzetet maguk távolítják el, az elválasztással a dolog feletti rendelkezési jog a vízügyi szerveket illeti meg. Következésképpen a parti tulajdonosok haszonszedési joga nem érvényesülhet a mederben levő olyan növényzetre, amelyet a vízügyi szervek a jogszabályban előírt mederkarbantartási és egyéb kötelezettségük teljesítése közben kitermeltek, eltávolítottak. Az adott esetben nem kétséges, hogy a felperes a jogszabály által a vízügyi szervekre rótt karbantartási kötelezettségét teljesítette, és e közben termelte ki a perbeli rőzsét. E tevékenységét nem lehet sem szükségtelennek, sem jogellenesnek tekinteni. Mindebből okszerűen következik az is, hogy e munka végzése során nyert rőzse felett — a parti tulajdonosok sérelme nélkül — a felperes jogosan rendelkezik. Jogellenesen járt el viszont az alperes, amikor a felperes által így kitermelt rőzsét sajátjának tekintette, a felperes előzetes értesítése ellenére azt önhatalmúlag birtokba vette, és elszállította. Az alperes ennek folytán köteles a felperesnek az elszállított rőzsét kiadni vagy annak ellenértékét megfizetni. [Legf. Bír. Pf. III/B. 20 971/1965. sz., BH 1966/6. sz. 4903.1 22. I. A túlépítés mindig jogellenes magatartás, mert a tulajdonos jogainak csorbítását jelenti. II. Jelentős gazdasági érdekek szólhatnak amellett, hogy egy már felépült építmény lebontására csak kivételes körülmények fennforgása esetén kerüljön sor [Ptk. 111. § (2) bek.] 3 Polgári Jogi Döntvénytár 33