Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

mint a két sertés, amelyeket a felperes magával vitt. Miután a baromfiak az alperesek rendelkezése alatt voltak, feltehető, hogy azokból fogyasztottak is a háztartás céljára. Mindezek ellenére az ítéletek az elszámolás során a baromfiak értékét a felperes szolgáltatásaként nem vették figyelembe, de nem vették figyelembe a nem vitásan alpereseknél visszamaradt baromfiak értékét sem, azok ellenértékét nem is tisztázták, ellenben a másodfokú bíróság az elszámolás során a baromfiak tartása címén még az alperesek javára írt 1148 Ft-ot. A megfelelő kielégítés elvét sérti az is, hogy a tartási szerződés illetékének és költségének teljes összegét a felperes terhére vették az ítéletek számításba, s a felperes háztáji földjének műveléséért számított ellenérték megállapításánál is — amely egyébként is túlzottnak mutatkozik — figyelmen kívül hagyták azt, hogy a kérdéses időben a felek közös háztartásban élő családtagok voltak. Az elszámolásnak ily módon történt figyelembevétele azt eredményezte, hogy a felperes az általa alperesekhez vitt 9178 Ft készpénz, 8470 Ft értékű ingóság és jelentős értékű baromfiállomány fejében az alperesektől az alig több mint négy hónapig tartó ellátás folytán mindössze 463 Ft-ot kap vissza. Ez nemcsak a gyermek és szülő közötti — családerkölcsön nyugvó — kapcsolatot sérti, hanem ellentétben áll a Ptk. 589. §-ában előírt megfelelő kielégítés elvével is. [P. törv. I. 20 280/1966. sz., BH 1966/10. sz., 5052.] 252. Tartási szerződés módosítása életjáradéki szerződésre (Ptk. 589 §, PK 837. sz.) Az alperesek 1961-ben és 1962-ben a felperes kertjét művelték, s ennek során köztük közelebbi kapcsolat alakult ki. Ennek eredményeként megállapodtak abban, hogy öröklési szerződésbe foglalt tartási szerződést kötnek. Az alperesek 1962. december 6-án a felperes házába költöztek, december 11-én pedig a felek írásba foglalták a szerződésüket, amelyben az alperesek vállalták, hogy a felperest eltartják, gondozzák, és majdan eltemettetik. A felperes pedig úgy rendelkezett, hogy az M. utcában levő házát, a tsz-be került földjeit és összes meglevő ingóit az alperesek örököljék. A felek között a viszony rövid ideig volt súrlódásmentes. Ennek ellenére az alperesek a tartási és gondozási kötelezettségüket — a felpereshez költözésüktől kezdve — 1964. december végéig teljesítették. A községi tanács vb titkári hivatalában 1964. június 5-én és 9-én felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint az együttlakásból adódó súrlódások nem jártak komolyabb következményekkel. A felperesnek a perben tett személyes előadásából és P. M. tanúvallomására tett megjegyzéséből megállapítható, hogy 1964. év végéig őt az alperesek kielégítően tartották és gondozták, naponként háromszor rendes élelmezést szolgáltattak részére, mostak rá, és takarították a lakását. A további tartás és gondozás akként szakadt meg, hogy azt a felperes az alperesektől már nem fogadta el. A felek a lakáshasználat vitás kérdéseit 1964. október 19-én bírói egyezséggel rendezték. Ebben a felperes hozzájárulását adta ahhoz, hogy az alperesek a konyhába nyíló szobát — a felperes ottlevő bútorai23' 355