Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

és adják ki részére természetben a tételenként felsorolt ingóságokat, továbbá bocsássák a felperes birtokába az ingatlant. Feljogosította a felperest, hogy az ingatlannak korábban nevén állott V2 részére tulajdonjogának bejegyzését az ítélet alapján szorgalmazza. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem bizonyította ugyan azt az állítását, hogy az alperesek magatartása miatt volt kénytelen tőlük elköltözni, mivel azonban az alperesek nem ragaszkodtak a szerződés fenntartásához, s annak további fenntartása nem volna célravezető, a tartási szerződést megszüntette. Ez pedig maga után vonja az eredeti állapot helyreállítása keretében, hogy mindegyik fél szolgáltassa vissza a másiknak azt, amit a szerződés alapján kapott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy készpénzfizetésre egyedül az alpereseket kötelezte, és ennek összegét 436 Ft-ban állapította meg. Az alpereseknek ingók természetbeni kiadására való kötelezését mellőzte. Az elszámolás keretében a felperes által nyújtott szolgáltatások együttes összegét az elsőfokú bíróság ítéletével egyezően 17 648 Ft-ban, az alperesek által adott szolgáltatások értékét azonban az elsőfokú bíróság által megállapítottnál magasabb összegben, 17 185 Ft-ban határozta meg. Az alpereseket csak a két szolgáltatás között különbözetként jelentkező 463 Ft megfizetésére kötelezte azzal, hogy az alperesek ingók kiadására nem kötelesek. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 589. §-a a tartási szerződést a felek megfelelő kielégítésével rendeli megszüntetni. A megfelelő kielégítés fogalma nem azonos az eredeti állapot helyreállításával, mert míg az utóbbinál a szigorú elszámolás elve érvényesül, az előbbi ennél sokkal tágabb keretek között teszi lehetővé a perbeli tényállás azon elemeinek figyelembevételét, amelyek a kölcsönös kielégítést megfelelővé teszik. Különösen jelentőséghez jut ez a szempont akkor, ha a gyermek vállalja szerződéssel az anyja eltartását, amikor is a felek jogviszonya a szerződési kötelezettségeken kívül családerkölcsi elemekkel is kiegészül. A perben hozott ítéletek ezeket* a szempontokat figyelmen kívül hagyva lényegében az eredeti állapot helyreállításának szellemében jártak el. A másodfokú bíróság a felperes ingóinak természetbeni viszszaadására való kötelezést is mellőzte, ez pedig a felperesre azzal a következménnyel jár, hogy az alperesekhez vitt szerény szobaberendezését, ágyát, asztalát, két székét, tűzhelyét sem kapja vissza, s így a részére visszaadni rendelt szobát nem tudja berendezni. De a kölcsönös szolgáltatások elszámolása is a felperes sérelmével történt. A felperes tartásának és gondozásának ellenértékét az ítéletek havi 900 Ft-ban határozzák meg. Ez a megállapítás még az alpereseknek az elsőfokú eljárás során benyújtott elszámolásában figyelembe venni kért mértéket is meghaladja, és falusi viszonylatban nyilvánvalóan túlzott. Ha a szerződésben a nyújtott tartás ellenértékének 200 Ft-ban történt meghatározása nem is tekinthető irányadónak, ezen összeg többszörösének megállapítására azonban nyilván nem kerülhet sor. Alperesi előadás szerint a felperes 35 db csirkét, 20 db tyúkot és egy kakast is hozott magával, a baromfiakat vész pusztította el, de 11 db még náluk van. A baromfiak tehát az alpereseknél maradtak, nem úgy, 354