Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

kozás hatálytalanítását kéri. Kifejtette azt az álláspontját is, hogy a vagyonközösség megszüntetése jogcímén is „ugyanide érnek", így e címen is az egész ingatlan őt illetné. Ezek előadása mellett a felperes keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy a nevén álló ingatlanilletőség tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okiratot adjon ki a részére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy már a régi házra fordított beruházások is az ő fizetéséből történtek, így mind a régi, mind pedig az újabban szerzett házingatlan a házastársi közös vagyonukhoz tartozott. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az e határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1952. évi 23. sz. tvr. (Csjté.) 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a házastársak egymással kötött ajándékozási ügyletének érvényességéhez — így az ingatlan ajándékozás érvényességéhez is — közokiratba foglalás szükséges. [Egyébként a Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése általánosságban is kimondja, hogy „ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges"]. Nyilvánvaló, hogy a Csjté.-nek ez a rendelkezése csupán az egymás között közvetlenül és nyíltan létrejött ajándékozási szerződésre alkalmazható. Nem alkalmazható azonban olyan esetekben, mint a perbeli, amikor az ingatlan nem közvetlenül az ajándékozó házastárstól kerül a megajándékozott házastárs tulajdonába, hanem másokkal kötött szerződés keretében olymódon, hogy az ajándékozó házastárs különvagyoni pénzéből — mint ingó vagyonból — megvett ingatlan kerül telekkönyvileg a megajándékozott nevére. Ilyenkor ugyanis a követelt alakiságoktól függetlenül az ajándékozás eredményében ténylegesen mégvalósul, mert az egyik házastárs a másik vagyona rovására ingyenes vagyoni előnyhöz (tulajdonjoghoz) a valóságban hozzájut [Ptk. 579. § (1) bek.]. Ilyen esetekben tehát a valóságban bekövetkezett eredményt kell szem előtt tartani, és ehhez képest kell dönteni afelől, hogy a Ptk. 582. §-a alapján az ajándék visszakövetelésének, vagy pedig a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 846. sz. állásfoglalásához képest a valóságban foganatba ment ajándékozási szerződés megtámadásának a feltételei fennforognak-e. Ennélfogva az adott esetben a perben eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna azt, és tényállást kellett volna megállapítaniuk arra nézve, hogy a perbeli ingatlan vásárlása — egészben vagy részben — a felperes különvagyonából történt-e. Tehát azt, hogy a ténylegesen megvalósult helyzet és a felek szándéka szerint az alperes nevére került ingatlanilletőség a felperes részéről ajándék-e, és ha igen, milyen mértékben. Ha pedig az — egészben vagy részben — ajándék, akkor vizsgálni kellett volna, hogy az ajándékozási szerződés megtámadását vagy az ajándék visszakövetelésére vonatkozó igényét a felperes jogszerűen érvényesíti-e. Idevonatkozólag a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi: törvényszerű a jogerős ítéletnek az az állásfoglalása, hogy a megtérítést igénylő házastársat terheli annak bizonyítása, hogy a házas együttélés alatt különvagyona volt, s azt megtérítésre alapot adó módon és célra használták fel. [Pp. 164. § (1) bek. és a Legfelsőbb Bíróság 5. sz. irányelvének 6. pont352