Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

madási határidő akkor veszi kezdetét, amikor a feltevés végleges meghiúsulása határozottan felismerhető [(2) bekezdés a) pont]. A jegyesek között létrejött ajándékozási szerződést tehát a házasság megkötésének teljes kilátástalanná válásától számított egy évig lehet megtámadni, a házastársak között létrejött ajándékozási szerződés pedig a házasság jogerős felbontásától számított egy évig — természetesen a törvényes feltételek megléte esetében — mindenképpen megtámadható. Ugyancsak az uralkodó családjogi elemekre tekintettel az ajándékozási szerződésnek a Ptk. 210. § (3) bekezdésén alapuló érvénytelensége esetén az eredeti állapot helyreállításaként az ajándékból csak azt kell visszaadni, ami megvan, vagy ami helyébe lépett, kivéve, ha a megajándékozottat rosszhiszeműség terheli abban, hogy az ajándék tárgya vagy a helyébe lépett érték nincs meg. Természetesen az ilyen szerződések megtámadása esetén is érvényesülnie kell a Ptk. 4. § (3) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat; a másik fél felróható magatartására azonban az is hivatkozhat, aki maga is vétkes. Az ajándékozási szerződés megtámadása útján tehát a jegyes vagy a házastárs nem juthat ahhoz a vagyoni előnyhöz, hogy a vagyon állományából ajándékozás folytán már kiesett vagyontárgyat visszaszerezze, ha a feltevés meghiúsulását kizárólag a saját felróható magatartása okozta. A szokásos mértékű — alkalmi — ajándék juttatása nincs szoros öszszefüggésben egy olyan feltételezett helyzettel, amelynek hiányában a vonatkozó szerződést a felek nem kötötték volna meg. Ezért az ilyen nem támadható meg. Mindez áll természetesen arra az esetre is, amikor az egyik jegyes vagy házastárs hozzátartozója juttat ajándékot együttesen vagy külön a jegyes, — illetőleg házastársaknak, s az alapul szolgáló feltevés utóbb meghiúsul. Megemlítendő végül, hogy az előbbiekben kifejtettek — megfelelő tényállás esetén — a Ptk. 6. §-ában foglalt külön rendelkezés alkalmazását nem zárják ki. [A PK 896. sz. állásfoglalással (BH 1966/7. sz.) módosított PK 846. sz. (BH 1963/6. sz., PJD I. 344. sz. állásfoglalás.] 249. Házasságra tekintettel adott ajándék visszakövetelése a házasság felbontása okából (Ptk. 582. §, PK 846. sz.). A peres felek házastársak voltak, 1948. augusztus 21-én kötöttek házasságot. Életközösségük 1963 októberében megszakadt, házasságukat a bíróság felbontotta. A felperes kereseti előadása szerint az általa korábban beépített ingatlan az ő különvagyona volt. Az újabb házasingatlan vételárát teljes egészében annak az eladási árából fedezték. Ennek a felerészére azonban a tulajdonjogot az alperes nevére jegyezték be a telekkönyvbe, de ez a felperes szerint kizárólag az alperes kérésére történt, tehát ő az alperest ezzel az ingatlanhányaddal megajándékozta. Előadása szerint ezt az ajándékozást abban a feltevésben tette, hogy házasságuk tartós lesz, és az alperes őt, mint beteg nőt — amint ígérte — soha sem fogja elhagyni. Minthogy ez feltevés tévesnek bizonyult, az ajándé350