Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

közösséghez tartozó vagyontárgyakra vonatkozó rendelkezésére. Kimondja ugyanis, hogy a Vht. 78/A. §-ának a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni az egyéb közös tulajdonban álló vagyontárgyak lefoglalása esetében is. Mindezeket figyelembevéve elengedhetetlen annak vizsgálata és meghatározása, hogy a felperes és B. Gy. adós az életközösségük fennállásának ideje alatt történt közreműködésük alapján milyen arányban szereztek tulajdonjogi igényt az életközösség fennállásának ideje alatt szerzett vagyontárgyakra, egyebek között a szóban forgó tehénre is. Ennek meghatározásához nem elég csupán annak a körülménynek a vizsgálata, hogy az életközösség létrehozásakor is volt-e már valamelyiküknek tehene. Az a körülmény tehát, hogy az eddigiekben lefolytatott bizonyítási adatok szerint a felperesnek volt egy tehene, amikor B. Gy.-vel életközösségbe lépett, egymagában nem alapozza meg azt a következtetést, hogy ennek a tehénnek az értékesítését követően hoszszú idővel — évek múlva — vásárolt újabb tehén az előzőnek a helyére lépett, s ilyenként a felperes különvagyona lett. Ehhez a következtetéshez csak az szolgálhatott volna alapul, ha bizonyítást nyer, hogy a felperes korábban volt és eladott tehenének vételárát egy újabb tehén vásárlása céljából félretették, és a szóban forgó — a végrehajtó által lefoglalt — tehenet valóban ebből a vételárból vették. Ezt pedig maga a felperes sem állítja, sőt beismerte, hogy az életközösség megkezdésekor megvolt tehenét még 1957. évben eladták, s annak árát felélték. Az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy a felperes és B. Gy. adós egyenlő arányban tulajdonosai az együttélés alatt vásárolt tehénnek. Nem zárhatók azonban el a felek annak bizonyításától, hogy ettől eltérő arányú tulajdonszerzés következett be részükről. (Abból adódóan, hogy az életközösség fennállása alatt eltérő mértékben járultak hozzá a közös vagyon gyarapításához.) Ennek az aránynak a meghatározásához azonban természetszerűleg mindkét élettársnak perben kell állnia. B. Gy. adós perben állása nélkül a szóban forgó tehén vonatkozásában sem a felperes kizárólagos tulajdonjogát, sem az egyébkénti tulajdoni arányt nem lehet meghatározni. A Vht. 78/A. és 78/C. §-ai határozott rendelkezést is tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy az adós és az igénylő felperes közös tulajdonában álló vagyontárgyakkal kapcsolatos igényperbe alperesként az adóst is be kell vonni. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. §-ában foglalt kötelezettsége folytán a felperest erre a körülményre ki kellett volna oktatnia. A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. [Nyíregyházi Megyei Bíróság Pf. III. 21 477/1965. sz., BH 1966/3. sz. 4805.] 348