Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tásdíj behajtása végett folyamatba tett végrehajtási eljárás során a bírósági végrehajtó lefoglalta az adós és a felperes lakásán kínált tehenet. A marhalevél szerint a lefoglalt tehenet a felperes vásárolta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresete folytán a tehenet a foglalás alól feloldotta. Álláspontja szerint — mivel a felperes és az adós nem házastársak — közöttük vagyonközösség nem keletkezett, ezért az adós tartozásáért az a tehén, amely okirattal bizonyítottan a felperes tulajdona, nem volt lefoglalható. Az ügyész által beadott fellebbezési óvás alapos. A Vht. 78/A. §-a a házastársak esetében rendelkezik akként, hogy ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozás fejében foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli mentesítését a vagyonközösségből őt illető eszmei hányad értékéig. A Legfelsőbb Bíróság számos alkalommal kifejezésre juttatta, hogy a házasságban és a házasságon kívül élők között fennálló jogi és egyéb elvi különbségekre tekintettel az élettársi viszonyt nem lehet a házassággal azonos jogállású kapcsolatnak tekinteni. E tekintetben helyes volt az elsőfokú bíróság állásfoglalása. Téves viszont az elsőfokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy az adós és a felperes között — mivel nem voltak házastársak — vagyoni közösség sem jött létre. Az élettársak sajátságos polgári jogi viszonya a Ptk. nevesített szerződéstípusainak egyikébe sem illeszthető be. Leginkább mégis a polgári jogi társaság elemeit tartalmazza, mivel az élettársak közös háztartásban élnek, gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, egymást támogatják, egymással akarategységben járnak el, s anyagi eszközeiket is a közös cél elérésének szolgálatába állítják. A közös gazdasági tevékenységből származó jogok és kötelezettségek megosztásának jogalapját és módját az élettársak rendszerint nem szabályozzák. Hallgatólagosan azonban egyetértenek abban, hogy az együttélésük és közös gazdasági tevékenységük eredményeként szerzett vagyon közös tulajdonukba kerüljön akkor is, ha kifelé — harmadik személyek irányában — csupán egyikük jelentkezik szerző félként, illetőleg tulajdonosként. Az élettársakat tehát a hallgatólagos akarat-megegyezésük alapján a közös gazdálkodás során szerzett vagyontárgyakra dologi jogi igény illeti meg. Ennek folytán az élettársak között vagyonközösség jön létre, amelynek rendezésénél — ellenkező megállapodás hiányában — a polgári jog szabályait kell megfelelően alkalmazni. (Legfelsőbb Bíróság PK 827. sz. állásfoglalás.) A Ptk.-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó 572. §-a (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagok pénzben és elhasználható dolgokban nyújtott vagyoni hozzájárulása közös tulajdonukba megy át. Az 573. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a tag hitelezőjének a követelésére csak az a hányad szolgál fedezetül, amely a tagot a társaság megszűnése vagy a tag kiválása esetére megilleti. A közös tulajdonban álló vagyontárgyakra vonatkozóan lényegében hasonló rendelkezést tartalmaz a Vht. 78/C. §-a. Ez a rendelkezés viszszautal a Vht. 78/A. §-ának fentebb már idézett, a házastársi vagyon347