Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A Budapesti Fővárosi Bíróság ezt elmulasztotta, a műszaki haladás hiányának kérdésében — amely az elutasítás alapját alkotta — a bejelentőt nem hallgatta meg. Ugyancsak fel kellett volna hívni a bejelentőt a minták vizsgálatával kapcsolatosan tett megállapításokra nézve is, így pl. arra, hogy miből merítette a bíróság azt a véleményét, amely szerint a bejelentett eljárás csak gyengébb minőségű termék elérésére alkalmas. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Budapesti Fővárosi Bíróság nem adta meg a bejelentőnek azt a lehetőséget, hogy a felmerült, szabadalmaztatást gátló körülményekre a végleges döntés meghozatala előtt részletesen nyilatkozzon, ezzel a már előbb megjelölt eljárási jogszabályt megsértette. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással támadott végzést hatályon kívül helyezte, és a Budapesti Fővárosi Bíróságot a kifejtetteknek megfelelő alapos és részletes újdonságvizsgálatra, valamint a szabadalmazhatóság további kellékeinek mérlegelésére alapozott, a törvényes rendelkezéseknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [P. törv. IV. 20 689/1966. sz., BH 1967/4. sz. 5251.] ül. A tulajdonjog a) A használat és a hasznok szedésének joga 21. A parti tulajdonosok haszonszedési joga nem érvényesülhet a mederben levő olyan növényzetre, amelyet a vízügyi szervek a jogszabályban előírt mederkarbantartási és egyéb kötelezettségük teljesítése közben kitermeltek [Ptk. 95., 107. §, 168. § (1) bek, 1964. évi IV. tv. 17. §]. A felperes 1963. év őszén a község határában az R. folyó medrének rendezését végezte, és ennek során a medernek a part szélei között levő részén, az úgynevezett rézsün található rőzsét kitermelte, s a helyszínen tárolta mindaddig, amíg az alperes azt 1965 áprilisában önkényesen el nem szállította. Az elsőfokú bíróság az alperest 870 kéve fűzfa-rőzse kiadására vagy 3306 Ft értékének megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a kereset elutasítását kérte. Megismételte azt a perbeli előadását, hogy a Ptk. 107. §-a értelmében a parti tulajdonosnak a törvény biztosítja azt a jogot, hogy a folyóvíz és természetes tó partján a medret a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használja, és hasznait szedhesse. Előadása szerint 104 parti birtokos jogát érinti a perbeli terület, az egy jogosultra eső rész alig több mint 30 Ft, így a szükséges mértéknek messze alatta marad. Kétségbe vonta az alperes a felperesnek azt az előadását is, hogy neki a rőzsére árvízvédelmi szempontból szüksége volt. Arra hivatkozott, hogy a felperes a dolgozói részére nagyobb menynyiséget utalt ki a szóban forgó rőzséből, és ez bizonyítja, hogy a felperes nem is szándékozott árvízvédelmi célokra felhasználni a rőzsét. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Pp. 23/A. §-a alapján a szóban forgó 32