Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

vozott. Az I. r. felperes és az alperes — még mint élettársak — jogcím nélkül laktak az állami tulajdonban levő házingatlannak egy szobából és konyhából álló lakásában. A kerületi tanács végrehajtó bizottságának lakásügyi osztálya 1961-ben az addig jogcím nélkül használt lakást kiutalta az addig is használó alperesnek és öttagú családjának. Amikor az I. r. felperes és az alperes együttélése megszűnt, s az alperes e lakásból eltávozott, a maga részére — építési engedély nélkül — egy szobából és konyhából álló házat épített. Az illetékes hatóságok az alperesnek e házba való bejelentését megtagadták, miután annak felépítéséhez engedélye nem volt, az alperes azonban ennek ellenére a felépített házában lakik, s havonta egy alkalommal visszatér a perbeli lakásba. A felperesek keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy a perbeli lakás kizárólagos használata őket illeti. Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-a alapján megszüntette. Döntését azzal is indokolta, hogy a perbeli lakásból az alperes 1964 májusában végleg eltávozott, ezért az alperes bérleti joga tulajdonképpen megszűnt. Ennek a ténynek a megállapítása azonban — miután állami tulajdonban álló házban levő lakásról van szó — nem a bíróság, hanem az illetékes lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik. De ugyanígy nem tartozik a bíróság hatáskörébe az sem, hogy a fenti módon megüresedettnek tekintendő lakást a felperesek részére kiutalja. Az elsőfokú bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az illetékes lakásügyi hatóság a perbeli egy szobából és konyhából álló lakást az alperesnek utalta ki azzal, hogy abba öttagú családjával — tehát a felperesekkel — együtt költözik be. A perbeli lakásból az alperes költözött el 1964 májusában, amikor az I. r. felperessel az életközösséget megszakította. Az alperes az életközösség visszaállítására nem hajlandó, a perbeli lakáshoz való jogát azonban akként juttatja kifejezésre, hogy abban rendszeresnek mondható időközökben megjelenik. Miután az alperes eme magatartása az I. r. felperest is, de különösen pertársait — mindkettőjüknek még kiskorú gyermekeit — állandó nyugtalanságban tartja, s számukra bizonytalanságot eredményez a lakást illetően, a felperesek indokoltan kérték annak megállapítását, hogy a lakás kizárólagos használata őket illeti. A perbeli lakás megosztott használata nem lehetséges, ezért a megszűnt életközösségre tekintettel — és a felperesek keresetének alapján — arról kell határozni, hogy a lakás kizárólagos használata kit illet. A 35/1965. (IX. 30.) MT sz. rendelet 40. §-ának (2) bekezdése szerint az élettársak között a lakás használata tekintetében felmerült vita eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. [P. törv. III. 20 262/1966. sz., BH 1966/12. sz. 5111.] 247. Házasságon kívül együttélő személyek által szerzett vagyontárgy lefoglalása egyikük tartozásának behajtására; az élettárs által indított igényper eljárási és anyagi jogi feltételei [Ptk. 572—573. §, Vht. 78/C. §, PK 827. sz.]. A felperes és B. Gy. adós mint élettársak 1957 óta élnek együtt. Az adós ellen az alperestől származó gyermekei részére megállapított tar346