Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

botolva feljajdult, és meggörnyedve maradva arról panaszkodott, hogy valami megszakadt benne. Betámogatták a lakásba, lefektették, majd a szabadságidő elteltével, hétfői nap reggel autóbuszon visszautazott betegtársa segítségével a gyógyintézetbe. Ide visszatérve hasi panaszai, hányingerei voltak, amelyeknek okát fizikális vizsgálattal nem tudták megállapítani. A felperes férje 1965. szeptember 27-én ránézésre kivérzett volt, s ezért a feltételezett gyomorvérzés és perforáció miatt átszállították a sebészeti osztályra, ahol szeptember 29-én meghalt. A szeptember 30-án történt boncoláskor a hasüregből kb 1000 ml — részben alvadékos, részben folyékony — vért távolítottak el, a gyomor és a harántvastagbél között, illetőleg részben a gyomor mögött újszülöttfejnyi vérömlenyt találtak. A boncjegyzőkönyvben foglalt megállapítás szerint nevezett vérzéses hasnyálmirigygyulladásban szenvedett, és a halál közvetlen oka belső elvérzés volt. A felperesnek a biztosítási összeg megfizetése iránti igényét az alperes elutasította azzal az indokolással, hogy a biztosított halála nem baleseti eredetű, mert az megemeléstől származó belső vérzés miatt következett be. A járásbíróság a keresetet elutasította. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az e határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. Ha a perben a bizonyítási eljárás során ellentétes adatok merülnek fel, úgy a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, amikor is a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Az ítéletek indokolásából kitűnően a perben eljárt bíróságok nem látták megállapíthatónak azt, hogy a felperes férjének halálát megbotlása vagy a részéről történt megemelés idézte elő. Az eljárt bíróságok azonban e tekintetben a való tényállást kellő mértékben nem derítették fel. Annak eldöntése, hogy a megbotlás vagy a megemelés és a halál bekövetkezte között — figyelemmel a már említett külső behatások (megbotlás vagy megemelés) által a szervezetben kiváltott elváltozásokra (sérülésekre) is — fennáll-e az okozati összefüggés, elsősorban orvosi szakkérdés. Az eljárt bíróságok azonban orvosszakértői véleményt nem szereztek be. A dr. D. S. és dr. F. S. orvosok által előadottak szakértői véleményeként nem értékelhetők, mert nevezetteket a bíróság mint tanúkat hallgatta ki. Dr. D. S. egyébként is az alperes felülvizsgáló orvosa, aki ebben a minőségében már a per megindulása előtt az alperes részére véleményt nyilvánított. Az okozati összefüggés kérdésében való megnyugtató döntéshez szükséges lett volna igazságügyi orvosszakértő meghallgatása. Az eljárt bíróságok az említett orvostanúk vallomása alapján állapították meg, hogy az adott esetben baleset nem történt. Annak megítélése azonban, hogy a balesetbiztosítás körében valamely esemény balesetnek tekinthető-e vagy sem, már nem orvosi szakkérdés. Ezt a kérdést a bíróságnak kell eldöntenie a bizonyított tényállás, illetőleg a 342