Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A felperes keresetében az I. r. alperest 46 664 Ft biztosítási összeg megfizetésére kérte kötelezni. E perben a biztosított — eseti gondnok által képviselt — két kiskorú gyermeke az I. r. alperes pernyertessége érdekében beavatkozott. A felperes utóbb a beavatkozókat II—III. r. alperesként perbe vonta. Az I. r. alperes a per során becsatolta a BM Országos Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályának írásszakértői véleményét. Eszerint a biztosítottnak az 1961. március 15-én kelt biztosítási ajánlaton levő névaláírása hamis, azt a biztosított helyett a felperes írta alá. Az 1967. március 9-én megtartott tárgyaláson a peres felek egyezséget kötöttek. E szerint a peres felek — annak megállapítása mellett, hogy az 50 000 Ft biztosítási összegből 3150 Ft-ot a felperes még a biztosított életében felvett, és ezt az összeget teljes egészében a biztosítottnak adta át — az Állami Biztosító alperes által teljesítésként letétbe helyezett 46 664 Ft felosztása tekintetében úgy egyeztek meg, hogy ebből az összegből 18 435 Ft a kiskorú II—III. r. alpereseket illeti meg, 23 927 Ft a felperes kezeihez utalandó ki, 1000 Ft az Állami Biztosító I. r. alperes javára fizetendő ki mint eljárási költség, 500 Ft pedig a kiskorú II—III. r. alperesek eseti gondnoka kezéhez utalandó ki eseti gondnoki munkadíj címén, végül ,a felperest megillető illetékfeljegyzési jog folytán pótlólag lerovandó 2802 Ft kereseti illeték az Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal csekkszámlájára utalandó át. Ezt az egyezséget a járásbíróság a Pp. 148. §-ának (2) bekezdésére utalással — de indokolás nélkül — jóváhagyta. Miután a peres felek e végzés elleni fellebbezési jogukról kölcsönösen lemondtak, az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedett. A jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az egyezséget akkor hagyhatja jóvá a bíróság, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja [Pp. 148. § (2) bek.]. Az iratokhoz csatolt írásszakértői véleményből az állapítható meg, hogy a biztosított az 1961. március 15-én kelt „életbiztosítási ajánlatot" nem írta alá, nevezett aláírása az alperes kezétől származik. Az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához viszont — ha a szerződést nem a biztosított köti meg — a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. A biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis; ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat, illetőleg örökösét kell tekinteni, aki azonban az ennek folytán neki járó biztosítási összegből a szerződő fél költekezéseit — beleértve a kifizetett biztosítási díjakat is — köteles megtéríteni [Ptk. 562. § (1)—(2) bek.]. Arra nem merült fel megnyugtató peradat, hogy a biztosított a szerződés megkötéséhez írásban is hozzájárult, sőt még az sem igazolt tény, hogy a kedvezményezett személyéről a biztosítottnak volt-e tudomása. így az eddig rendelkezésre álló peradatok mellett kétséges, hogy a felperes — mint kedvezményezett — a biztosítási összeg követelésére egyáltalán jogosult-e. Az egyezség jóváhagyása előtt tehát a járásbíróságnak hivatalból is vizsgálnia kellett volna azt, hogy a felperes kereshetőségi joga (actorá22* 33Ö