Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

alapján a beavatkozó 20 000 Ft-ot köteles téríteni, mivel a felperes férje meghalt, éspedig annak ellenére, hogy három kísérő utazott a tehergépkocsin, mert csak a felperes férje halt meg, a másik két személy nem, és így a 40 000 Ft-os keretet nem kell csökkenteni, a beavatkozó megtérítési kötelezettségét ugyanis ez semmiben sem befolyásolja. Az ítélet ellen csak a beavatkozó fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Az volt az álláspontja, hogy a biztosítási összeg arányos csökkentésére csak akkor kerülhetett volna sor, ha a gépkocsin utazott mind a három kísérő halálos balesetet szenvedett volna. Mivel egyedül a felperes férje vesztette életét a baleset következtében, a biztosítási szerződést nem lehet úgy értelmezni, hogy a biztosítási összeg ilyenkor is arányosan csökken. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben feltárt adatok szerint az alperes általános gépjárműbiztosítási szerződést, ún. Casco biztosítást kötött a saját tehergépkocsijára. A szerződéssel nemcsak a gépkocsi állagát biztosította, hanem a mindenkori gépkocsivezetőt és a kocsikísérőket a gépjármű üzemeltetésével kapcsolatos baleset folytán bekövetkezett halál, állandó rokkantság esetére is. A kérdéses biztosítási szerződés ez utóbbi vonatkozásában harmadik személy javára szóló balesetbiztosítási szerződés. Ebből a szerződésből a balesetbiztosítási összeg fizetése iránti kötelezettség csak a biztosító terhére jelentkezhet, a biztosított termelőszövetkezet a balesetbiztosítási összeget a balesetet szenvedett biztosítottnak vagy kedvezményezettjének közvetlenül megfizetni nem köteles. A felperes tehát a Ptk. 562. §-ának (2) bekezdése értelmében mint a balesetet szenvedett biztosított örököse a szerződés kedvezményezettjének tekintendő. Mint a biztosítási szerződés kedvezményezettje a balesetbiztosítási összeg kifizetése tekintetében egyedül az Állami Biztosítóval (a beavatkozóval) van jogviszonyban, tehát csak vele szemben támaszthat jogszerűen igényt. A felperes és az alperes termelőszövetkezet között e vonatkozásban jogviszony nincs. Az előadottak szerint mindkétfokú bíróság ítéletének az a része, amely az alperest arra kötelezte, hogy a 20 000 Ft balesetbiztosítási összeget a felperesnek megfizesse, törvénysértő. [P. törv. IV. 20 804/1966. sz., BH 1967/4. sz. 5259.] 242. Bíróság előtt kötött egyezség nem hagyható jóvá, ha kétséges, hogy a perben szóban levő életbiztosítási összeggel kapcsolatos kedvezményezetti kijelölés érvényes-e és nem jelent-e az egyezség kiskorúak részéről való ajándékozást vagy ellenérték nélküli joglemondást (Pp. 148. §, Ptk. 20., 562. §). A felperes 1961. március 15-én — 50 000 Ft biztosítási összeg mellett — életbiztosítási szerződést kötött. A kötvényen biztosítottként a felperes sógornője, kedvezményezettként pedig a felperes szerepelt. A biztosított 1966. május 4-én meghalt. A felperes ezt követően az I. r. alperesnek bemutatta a kötvényt, és kérte a biztosítási összegnek részére történő kifizetését, az I. r. alperes azonban e kérelem teljesítését megtagadta. 338