Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

sítási összeg olyan mértékben (arányban) illeti meg, amilyen mértékben (arányban) erre öröklés esetében igényt tarthatnának. Ezt az állásfoglalást — többek között — a következők indokolják. Arra az esetre, ha a kedvezményezett kijelölése nem történt meg, és nem állítottak ki bemutatóra szóló kötvényt sem, maga a törvény [Ptk. 561. §-a (1) bekezdésének c) pontja] határozza meg, hogy ki, illetőleg kik jogosultak a biztosítási összeg felvételére. A törvény említett rendelkezése tehát a szóban forgó esetekben az életbiztosítási szerződés tartalmává válik, a biztosítási összeg felvételére jogosult személy hiányzó kijelölését pótolja. Ilyenkor a kedvezményezettnek a biztosított örököseit kell tekinteni, akik tehát nem az örökösi, hanem a törvény rendelkezésének megfelelően kedvezményezetti minőségüknél fogva — vagyis közvetlenül az életbiztosítási szerződés alapján — tarthatnak igényt a biztosítási összegre. A törvény azzal, hogy az említett esetben az örököst kedvezményezettnek minősíti, egyben az életbiztosítási összegből való részesedés mértékét is meghatározza. Az örökösnek mint kedvezményezettnek a törvényben meghatározott joga a Ptk. öröklési jogi szabályaiban meghatározott tartalmú jogosultságot jelent. Ellenkező esetben a Ptk. 561. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés nem szüntetné meg az életbiztosítási összeg felvételére való jogosultság tekintetében fennálló bizonytalanságot olyan esetekben, amikor több örökös van, tehát nem tölthetné be azt a funkciót, amelyet pedig a törvényhozónak a vonatkozó rendelkezések logikai összefüggéséből is kitűnően szándéka szerint betölteni hivatott. Az említett rendelkezés nemcsak a kedvezményezettek személyét jelöli meg, hanem meghatározza egyben a kedvezményezetti jogosultság tartalmát is: az örökösnek mint kedvezményezettnek annyi joga van, amennyi őt mint örököst megilletné. Ez következik abból is, hogy az említett rendelkezés általában „örököst" említ, anélkül, hogy különböztetne törvényes és végrendeleti örökös között. A fentiek szerint tehát abban az esetben, ha az elhunyt biztosított után végrendelet nem maradt, a törvényes örökösök — mint a Ptk. 561. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében kedvezményezettek — a törvényes öröklés szabályai szerint osztoznak az életbiztosítási összegen. A túl élő házastársat is az öröklési jog szabályaiban meghatározott tartalmú haszonélvezeti jog illeti meg. Mindezekből következik, hogy az adott esetben az életbiztosítási tőkeösszeg teljes egészében — a Ptk. 607. §-ának (1) bekezdése értelmében — az állagörököst, míg annak haszonélvezete — a Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése értelmében — a felperest illeti. A felperest tehát az 50 000 Ft biztosítási összeg tekintetében csak annak haszonélvezete, vagyis az ez után járó kamat illeti meg — mert az állag után csak ezt élvezheti —, míg az annak kezeihez történő kifizetésére — (az állag felhasználási jogosultságára) vonatkozó kereseti követelése alaptalan. Ezzel szemben — mivel az alperes az örökség állagát kellő biztosíték, illetőleg a felperes és az állagörökös erre vonatkozó megállapodása nélkül fizette ki a nevezett részére — a felperes jogszerűen tarthat igényt 336