Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

róságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az alperes az 50 000 Ft biztosítási összeget még a törvényességi óvás elbírálása előtt kifizette az elhalt fiának mint örökösnek, aki az új eljárás során nem kívánt perbe lépni. A felperes az új eljárás során a biztosítási összeg V2 részének — 25 000 Ft-nak —, az ez után járó kamatoknak és a perköltségnek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a két örököst — mint kedvezményezetteket — a biztosítási összeg egyenlő arányban illeti. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint mivel a biztosítási összeget a felperes nevelt fia részére teljes összegében kifizette, a felperes a biztosítási összeg megfelelő részét csak a nevezettől követelheti. Az elsőfokú bíróság az új eljárás során hozott ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és az alperest 25 000 Ft fizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A Ptk. 335. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva a felperes keresetének az elutasítását kérte. A fellebbezés elintézését a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Pp. 23/A §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos. A vitás esetben kétségtelenül annak van döntő jelentősége, hogy az örökösök — a felperes és mostohafia — milyen jogcímen és milyen mértékben tarthatnak igényt a biztosítási összegre, így ki és milyen mértékben jogosult annak a felvételére. Téves az alperesnek az az álláspontja, hogy ezúttal a jogosultak egyetemlegességének az esete áll fenn, s ennélfogva — a Ptk. 335. §-ának (1) bekezdése értelmében — a mostohafiú részére történő fizetéssel az alperes már a felperes vonatkozásában is teljesített. A felperest ugyanis — az állagfelhasználási jogosultságot illetően — az alábbiak szerint nemcsak, hogy az egész biztosítási összeg, de annak egy része sem illeti meg. Ennélfogva annak egy részét sem követelheti. Ebbpl azonban az is következik, hogy téves az elsőfokú bíróság ítéletének a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdésére alapított az az álláspontja is, hogy a felperes a biztosítási összeg V2 részének a felvételére igényt tarthat. Az adott perben az az elvi kérdés várt eldöntésre, hogy ha az életbiztosítási szerződésben a kedvezményezettet nem jelölték meg, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, a kedvezményezettnek minősülő örökösök — e perben az örökhagyó gyermeke és túlélő házastársa — egymásközti viszonyukban milyen mértékben (arányban) tarthatnak igényt a biztosítási összegre. E kérdésben a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 904. számú jogszabály értelmező állásfoglalása ad magyarázatot (BH 1967. évi 1. sz.). Ennek tartalma szerint: ha az életbiztosítási szerződésben a kedvezményezettet nem jelölték meg, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, a Ptk. 561. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint kedvezményezettnek minősülő örökösödet egymás közti viszonyukban a bizto355