Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A kártérítés általános szabályai szerint a kár és a felróható magatartás között az okozati összefüggésnek fenn kell állnia. Az nem kétséges, hogy az alperes — amikor ittasan hajtott — tételes jogszabályt sértett, így magatartása felróhatónak minősül. A másodfokú bíróság az alperes felróható magatartása és a bekövetkezett kár között az okozati összefüggést megállapíthatónak látta. Amennyiben ugyanis az alperes nem hajt ittasan, és az előzni szándékozó gépkocsi közlekedését nem zavarja az állatok rángatásával, ez esetben a gépkocsi vezetője az előzést is szabályszerűen tudja végrehajtani. Az alperes magatartása azonban nem kizárólagosan okozója a bekövetkezett kárnak, mert a gépkocsivezető nemcsak az előzésre vonatkozó szabályokat, hanem a KRESZ 57. §-ának (8) bekezdésében foglalt szabályokat is megsértette, amikor az előzési szándékát mutató kürtjelzés után észlelte, hogy a lovak ugrálva haladnak. A szabálysértési eljárásban a gépkocsivezető is elismerte, hogy előzés helyett a megállás lett volna a helyesebb cselekedet. A felperes keresetét a Ptk. 558. §-ának (1) kezdésére alapította. E jogszabály alapján, amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik azok a jogok, amelyek a biztosítottat illetnék meg a kárért felelős személlyel szemben. A Ptk. idézett szabályának a termelőszövetkezeti taggal szembeni érvényesülését a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 800/6. számú állásfoglalása értelmezi. Az állásfoglalás szerint az Állami Biztosító a tag által a termelőszövetkezetnek okozott kár megtérítése esetén a károkozó taggal szemben törvényi engedmény alapján fennálló igényét a termelőszövetkezeti tagok anyagi felelősségére vonatkozó szabályok alapján érvényesítheti. E követelés bíróság előtti érvényesítésének nem előfeltétele, hogy a termelőszövetkezet közgyűlése a taggal szemben a kártérítés kérdésében előzetesen határozatot hozzon. Az 1960. évi 8. sz. tvr-rel módosított 1959. évi 7. sz. tvr. (tsz tvr.) 14. §-ának (1) bekezdése* szerint a termelőszövetkezeti tag a kárt csak vétkes károkozás esetén köteles megtéríteni. Vétlen károkozás esetében — vagyis akkor, ha úgy járt el, ahogy az adott esetben a termelőszövetkezeti tagtól elvárható — a termelőszövetkezeti tag kártérítésre nem kötelezhető. A már elmondottak szerint az alperes, amikor alkohol hatása alatt és rángatva hajtotta a termelőszövetkezet lófogatát, jogszabályba ütköző vétkes magatartást követett el, így felelőssége a termelőszövetkezeti szabályok szerint fennáll. A kártérítés mértékének a megállapításánál a másodfokú bíróság a tsz tvr. 14. §-ának (2) és (4) bekezdése,** valamint a 19/1959. (VII. 12.) FM sz. rendelet 27. §-a*** alapján — az alperes vétkességének fokát, a bekövetkezett kár nagyságát, a kármegosztás folytán a gépkocsivezetőt is terhelő felelősséget figyelembe véve — az alperes kártérítési felelősségét 300 Ft-ban találta megállapíthatónak. [Veszprémi Megyei Bíróság Pf. II. 20 478/1966. sz., BH 1967/3. sz. 5220.] * Helyette lásd az 1967. évi III. tv. 79. §-át. ** Helyette lásd az 1967. évi III. tv. 80. §-át. *** Helyette lásd a 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 210. §-át. 330