Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

folyt, hogy az elveszett küldemény pótlása lehetetlen volt, s az elmaradt műtrágyázás miatt terméskiesés következett be. Az I. r. alperes az elveszett küldemény ellenértéke erejéig elismerte a felelősségét. A járásbíróság az alperest az elismerés keretében fizetésre kötelezte, a követelés további részét elutasította. Hivatkozott a Ptk. 503. §-ának (3) bekezdésére, amely szerint a fuvarozó az (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl csak akkor tehető felelőssé, ha a kárt szándékosan okozta. Márpedig a perben semmiféle adat nem merült fel a szándékos károkozásra. Á felperesnek a kereset részbeni elutasítása miatt beadott fellebbezése nem alapos. A küldemény sorsa — attól kezdődően, hogy a kocsit javítás céljából rakottan 1963. január 31-én behúzták a szolnoki fiókműhelybe — ismeretlen maradt. A Ptk. 503. §-ában foglaltak szerint a fuvarozó felelőssége a kár megtérítéséért általában csak a tényleges árukárra terjed ki. Az elmaradt jövedelemért és nem árukárért csak akkor felel, ha a kárt szándékosan okozta. A szándékos károkozást az arra hivatkozónak kell bizonyítania. Abból a tényből, hogy a rakományról a fuvarozó nem tud számot adni, még nem következik teljes bizonyossággal, hogy az árut megdézsmálta, eltulajdonította, megsemmisítette. Különösen nem állítható ez a perbeli esetben, amikor nem közhasználatú áruról s egy teljes kocsirakományról van szó. Az áru elveszése nem szándékos cselekmény (pl. Javítás céljából az áru kirakása, téves továbbítás és kiadás) folytán is bekövetkezhetett. Ezért az elsőfokú ítéletnek az I. r. alperessel kapcsolatos rendelkezése törvényszerű. [Balassagyarmati Megyei Bíróság Pf. 20 537/1965. sz., BH 1966/2. sz. 4758.] h) Biztosítás 231. A közlési kötelezettség megsértése esetén is beáll a biztosító kötelezettsége, ha a be nem jelentett körülményt a szerződéskötéskor ismerte [Ptk. 540. § (3) bek.]. Az I. r. felperes 1957. február 21-én tűzbiztosítási szerződést kötött az Állami Biztosító alperessel kétszobás lakóépületére. Ezt a szerződést 1962. decemberében megújították. Az épületben 1963. április 24-én tűz ütött ki, amelynek következtében 38 100 Ft kár keletkezett. A felek a szerződésben a kártérítés felső határát 55 000 Ft-ban állapították meg. Az I. r. alperes a keletkezett kárból 12 957 Ft-ot térített meg az I. r. felperesnek azzal az indokolással, hogy az épületben a ktsz. II. r. alperes asztalosüzeme működik, az épület nem lakóépület, a felperes ezt a lényeges körülményt elhallgatta, azt vele később sem közölte, ezzel megsértette a Ptk. 540. §-ának (1) bekezdésében írt közlési kötelezettségét. Ha ismerte volna ezt a körülményt, magasabb összegben állapította volna meg a díjat. Ezért csak a fizetett díj arányában térítette meg az I. r. alperes kárát. A felperesek keresete a különbözeti összeg megfizetésére irányult, később keresetüket módosítva annak összegét 32 000 Ft-ban jelölték meg. Arra hivatkoztak, hogy változatlan tartalommal újították meg a 324