Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nésnek megfelelő összeget, és e vonatkozásban a 24. cikk. 1. és 2. §-ában megjelölt módot rendeli alkalmazni. A 24. cikk 1. §-a (1) bekezdésének a helyes értelme szerint (amint ez a Közlekedési Közlöny 44. számában közölt 3. számú módosításból, illetőleg kiegészítésből kitűnik) az értékcsökkenésnek megfelelő összeget az árunak a külföldi szállító számlájában vagy pedig abban az országban érvényes szabályok szerint hitelesített számlakivonatban feltüntetett ára szerint kell számítani, ahol a kártérítési igényt bejelentették. E számítási mód alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az értékcsökkenés az áruban hol állott be, illetőleg hogy az áru az átvevőhöz eljutott-e vagy sem, és hogy a vasút az árut az átvevő helyett a feladónak szolgáltatta ki, illetőleg visszaadta. A felhívott rendelkezések alkalmazását az adott esetben az sem zárja ki, hogy a felperes az áruról a külföldi vevőnek számlát nem küldött, mert az áru a vevőhöz nem érkezett meg. A felperesnek az alpereshez intézett iratából (15/A. 2. alatt) megállapítható, hogy az árut a felperesnek szállító vállalatok már 1964. szeptember 22-én kiállították a devizaértékről szóló összesen 6821,70 Rbl értékű előszámláikat, és a felperes maga adta elő (6. sorsz. jkv.), hogy külföldi vevőjének ugyancsak ilyen összegben számlázta volna az árut. A felperes egyébként ezeket az előszámlákat a felszólamlási eljárás során, 1965. november 4-én, az alperesnek be is mutatta. Nem kétséges tehát, hogy a felperes 6821,70 Rbl összegű számlát küldött volna a külföldi vevőnek, a fuvarozás megtörténte után. Az alperes ezek szerint csak ennek az összegnek az alapulvételével tartozik a felperesnek megtéríteni az árunak nem vitásan 10,32%-ban meghatározott értékcsökkenését. Az alperes az ilyen módon (SZMGSZ 25. cikk) kiszámított összeget a felperesnek kifizette, miért is a felperesnek ezen túlmenő igénye nem alapos. Való, hogy a felperes a visszaérkezett árut csak a beszerzési árnál alacsonyabb áron tudta értékesíteni, továbbá az is, hogy az adásvételi ügylet teljesedésbe menése esetén a külföldi vevőtől befolyó vételáron felül árkiegyenlítést is kapott volna, ezeket a körülményeket azonban az értékcsökkenés összegének a megállapításánál nem lehet figyelembe venni, mert ez lényegében olyan további kár megtérítését jelentené, amire az áru megsérülésével kapcsolatban az SZMGSZ 25. cikke 1. §-ának (1) bekezdése nem ad lehetőséget, illetőleg azt kifejezetten kizárja. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, midőn a félperes keresetét elutasította. [Legf. Bír. Pf. IV. 20 645/1966. sz., BH 1967/6. sz. 5332.] 230. Fuvarozó felelőssége a fuvarozás végett átvett küldemény elveszéséből keletkezett kárért (Ptk. 503. §). A felperes 68 058 Ft-ot követelt a I. r. alperestől azon az alapon, hogy a II. r. alperes által címére 1963. január 29-én feladott százötven mázsa szuperfoszfát a rendeltetési helyére nem érkezett meg, s a küldemény sorsát az I. r. alperes belső vizsgálata sem tudta felderíteni. A követelésből 10 718 Ft az áru ellenértéke volt, míg 57 340 Ft kártérítés abból 21* 323