Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

a felperesnek a baleset napjától számítva 1966. április 28-ig terjedő időre baleseti járadék fejében 3054 Ft-ot, majd április 29-től kezdődően havi 250 Ft járadékot fizessen. E 'határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az irányadó tényállás szerint a termelőszövetkezet a balesetet követően a felperesnek minden kötelezettség nélkül egy éven keresztül havi 300 Ft-os segélyt folyósított. A termelőszövetkezet a szociális alapja terhére a szövetkezeti tagok és családtagjaik részére indokolt esetben — baleset nélkül is — folyósíthat segélyt, ha ezt a tag vagy családja munkájával kiérdemelte, és ilyenre hibáján kívül rászorult. így jutott a segélyhez mint családtag a felperes is. A segély teljesen független a kártérítéstől, a termelőszövetkezet önkéntes elhatározásából fakadó juttatás volt, s ennek a károsult megsegítése, nem pedig a károkozó alperesnek a mentesítése volt a célja. Ellenkező esetben olyan helytelen gyakorlat alakulhatna ki, hogy a munkájával érdemeket szerzett termelőszövetkezeti tag vagy családtag baleseti sérültnek a károkozó kisebb kártérítést fizetne, mintha hasonló esetben érdemek hiányában a károsult ilyen támogatáshoz nem jut. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban a tekintetben, hogy a szociális indokokból vagy rokoni jóindulatból nyújtott támogatás nem érinti a károkozó kártérítési kötelezettségét. Tévedett és törvényt sértett tehát az ügyben eljárt másodfokú bíróság, amikor az ezen a címen kapott 3600 Ft-os segélyt az alperes javára levonásba hozta. Hasonlóképpen tévedett, és törvénysértően járt el a másodfokú bíróság, amikor a felperesnek teljes időközi keresetét az alperes javára beszámította. Ugyanis az irányadó tényállás szerint a felperes 10 hónapig teljesen keresőképtelen volt. A teljes keresőképtelenség idején végzett munkával elért keresményt csak akkor lehet a károkozó javára beszámítani, ha azt a felperes a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére nem rendkívüli munkateljesítménnyel érte el. Ez következik a Ptké. 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból. A részleges keresőképességcsökkenés ideje alatt elért felperesi keresményből pedig csak az számítható be az alperes javára, amennyivel a keresete meghaladta a baleset előtti átlagkeresetének azt a részét, amely a kármegosztás arányához és a visszanyert részleges munkaképességhez képest úgy sem terhelte az alperest. A másodfokú bíróság azonban a levonásoknál ezt az elvet is figyelmen kívül hagyta. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét részben hatályon kívül helyezve, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest az 1966. április 28-ig terjedő időre esőén 3600 Ft-tal felemelt összegben marasztalta. Az ezt meghaladó levonások tekintetében azonban a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során kell majd tisztázni azt, hogy a felperes milyen körülmények között és milyen munkateljesítménnyel érte el időközi kereseteit. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatásul felhívja a figyelmet a 889. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásban foglaltakra (BH 1965. évi 8. sz.). [P. törv. I. 20 761/1966. sz., BH 1967/4. sz. 5256.] 16 Polgári Jogi Döntvénytár 241