Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

üzemben tartó alperes, míg 20%-át a felperes köteles viselni. [P. törv. I. 20 629/1965. sz., BH 1966/3. sz. 4795.] 135. Szórakozó eszköz (hajóhinta) szokásos módon való használata közben keletkezett baleset esetén — kármegosztásnak nincs helye [Ptk. 345. § (3) bek.]. Az SZMT munkavédelmi főfelügyelője balesetvédelmi szempontból felülvizsgálta az alperes által üzemeltetett átfordulós rendszerű hajóhintát, és elrendelte, hogy a már felszerelt védőkosáron kívül biztonsági övet is szereljenek fel a hintára. Erről az alperesi vállalatot 1964. május 4-én kelt levelében értesítette. Utóbb a védőövek elkészültek, s felszerelésük után a hajóhinta kettős biztonsági berendezéssel (védőkosárral és védőöwel) ellátva működött. Minthogy a hajóhintával a védőkosár nagy súlya miatt átfordulni nem lehetett, azt 1964. május 30-án leszereltették, erről azonban az SZMT munkavédelmi főfelügyelőjét nem értesítették. így a hajóhinta 1964. május 31-én nem a szükséges kettős biztonsági rendszer mellett állott a közönség rendelkezésére. A felperes fia 1964. május 31-én a délutáni órákban — a hinta kezelőjének útmutatása alapján — lábát a hinta aljában levő papucsokba helyezte, majd a biztonsági övet a derekára csatolva hozzáfogott a hintázáshoz. Kb. a 18. átfordulás után az élettársa kérte, hogy hagyja abba a hintázást. Cs. J. azonban újból átfordult. Ekkor az alsó holtpontban bal lába, majd utána a jobb lába is kicsúszott a papucsból, azután kicsúszott kezéből a hinta tartóvasa is, és beleesett a hajóba, nyomban kibukott a hinta jobb oldalára, fejét a hinta tartóvázbába ütötte, majd miután a biztonsági öv elszakadt, kizuhant a hajóból. A zuhanás következtében belső vérzést és gerincoszlop-szakadással járó gerincvelősérülést szenvedett, s a helyszínen azonnal meghalt. A felperes keresetében havi életjáradék fizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a fia őt anyagilag rendszeresen támogatta, a baleset folytán azonban ettől elesett. Az elsőfokú bíróság az alperest havi 25 Ft járadék fizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztében az elhalt is közrehatott azzal, hogy a hintázást figyelmeztetés ellenére tovább folytatta. Ezért a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással 50—50%-os kármegosztást alkalmazott. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A kármegosztást támadó törvényességi óvás alapos. Az adott eset elbírálásánál a Ptk. 345. §-ában foglalt rendelkezést kell alkalmazni. Tévedett azonban a bíróság, amidőn a felperes meghalt fia közreható vétkessége címén a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése alapján kármegosztást alkalmazott. Az elhunyt ugyanis azáltal, hogy átfordult a hintával, azt rendeltetésének megfelelően, az általában szokásos módon használta, olyan rendelkezés viszont nem volt, amely az átfordulások számát korlátozta volna. Minthogy pedig a baleset egyébként a biztonsági berendezés hiányosságaira vezethető vissza — ugyanis már az első átfordulásnál megtörténhetett volna, hogy az elhunyt lába kicsúszik a papucsokból, illetőleg 299