Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

a biztonsági öv elszakad —, az élettárs által történt figyelmeztetésnek nincs semmiféle jogi jelentősége. Ilyen körülmények között — az elhunyt vétkességének teljes hiányában — nincs helye kármegosztásnak. Az ezzel ellentétes állásfoglalás nemcsak törvénysértő, de kellő nevelő hatást sem gyakorol a hinta üzembentartójának jövőbeli magatartására. [P. törv. I. 21 075/1965. sz., BH 1966/5. sz. 4877.] 136. í. Felelősség vadvédelmi intézkedés közben okozott kárért. II. A vadászat fokozott veszéllyel járó tevékenység. III. Baleseti sérült átlagkeresetének kiszámítása (Ptk. 339., 345. §, Ptké. 59. §). Az I. r. alperes a Z. vadásztársaság vadőre. Mint erdészeti nyugdíjas havi 510 Ft nyugdíjban részesül, és havi 500 Ft-ért vállalta az említett vadásztársaságnál a vadőri teendők ellátását. Munkakörébe tartozik a ragadozók irtása, orwadászat megakadályozása, a vadvédelmi intézkedések megtétele. A vadásztársaság vadászterületének egy részén kukoricát termelt a vadak táplálása végett. Az I. r. alperes 1963. május 10-től augusztus 12-ig táppénzes állományban volt. Betegállományának utolsó napján, augusztus 12-én este 8 óra felé a társaság vadászmesterével véletlenül összetalálkozott a vadásztársaság területéhez tartozó vadföldön. A vadászmester közölte, hogy vaddisznó-lesre indult a kukoricáshoz. A vadászmester javaslatára az I. r. alperes is részt vett a vaddisznó-lesen. A kukoricás mellett egymástól távolabb helyezkedtek el. Besötétedéskor O. Gy. biztosított és fia két aktatáskával a kukoricásba mentek a termés jogtalan eltulajdonítása vagy gyümölcs szedése végett. Az I. r. alperes a feléje meghajolva közeledő O. Gy.-t vaddisznónak nézte, és puskalövéssel megsebesítette. A felperes a balesetből kifolyóan nyújtott 6346 Ft segélyzési költség megtérítésére kérte kötelezni az I. r. alperest és a II. r. alperesként perbevont vadásztársaságot, a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 74. §-a alapján. A vadásztársaság azzal védekezett, hogy az I. r. alperes a baleset bekövetkeztekor táppénzes állományban volt, és nem az ő utasítására vett részt a vaddisznó-lesen, hanem saját elhatározása alapján szórakozásból. A járásbíróság az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen a felperesnek 2768 Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, tehát a II. r. alperessel szemben is. A járásbíróság ítéletének indokolása szerint az alperes szolgálati fegyverének használata közben a vadőri szabályzatot megszegte, jogellenes károkozásáért azonban a Ptk. 348. §-a alapján a II. r. alperes lenne felelős. A II. r. alperes ennek ellenére nem marasztalható kártérítésben, mert a kérdéses időben az alperes táppénzes állományban volt, és így a Ptk. 348. §-a alkalmazásának egyik feltétele nincs meg. Munkaképtelen személy viszont munkakörét megfelelően ellátni nem tudja, de jogszerűen azt nem is teheti. így az okozott kárért a Ptk. 345. §-a alapján maga az I. r. alperes felelős, tehát a fel200