Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szabály megsértése, a baleset folytán előállt kárt is teljes egészében a felperesnek kell viselnie. A perben eljárt bíróságoknak ezzel ellentétes — az alperes kártérítő felelősségét is megállapító — közbenső ítélete törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése értelmében — a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Egyúttal — az alperes viszontkeresete folytán — a felperes kártérítési kötelezettségének a jogalapját megállapította, s e tekintetben az elsőfokú bíróságot a per további folytatására utasította. [P. törv. I. 21 175/1966. sz., BH 1967/10. sz. 5466.] 131. í. Vétkesség nélküli felelősség vészjelző durrantyú felrobbanásából eredő kárért. II. Kármegosztás kellő belátási képességű iskolás gyermek balesetéből származó károsodás esetében [Ptk. 345. § (3) bek., 358. § (2) bek.]. Az 1952. július 4-én született, VII. osztályos általános iskolai tanuló felperes 1964. november 1-én a MÁV fűtőház mögötti területen több hasonlókorú társával játszva, ott szétszórt több darab — az alperesnél rendszeresített — vészjelző durrantyút talált. Ezekből néhányat hazavitt, azokat szétszedte, az egyiket — kerek alakút — azonban nem sikerült szétszednie, ezért egy vasdarabra tette, és kalapáccsal ráütött. Az ütés következtében felrobbant durrantyú olyan súlyosan megsértette a felperes bal szemét, hogy azt el kellett távolítani. A Munkaképességcsökkenést Véleményező Elsőfokú Orvosi Bizottság a felperesnek a balesetből származó munkaképességcsökkenését — végleges jelleggel — 25%-ban állapította meg. A felperes a Ptk. 345. §-ára alapított keresetében 45 000 Ft kártérítés fizetésére kérte az alperest kötelezni, utalással a Ptk. 358. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, mivel a kár mértéke pontosan nem számítható ki. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Többek között azzal is védekezett, hogy a felperes szülei elmulasztották a kellő felügyeletet, és hogy a felperesnek kimutatható kára még nincs. Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította azzal, hogy a balesetből származó kár érdemi elbírálására a felperes keresőképes korának elérésekor kerülhet sor, amikor is a felperes a kár összegszerű megállapítását újabb perben kérheti. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, és az alperest 1500 Ft perköltség fizetésére kötelezte. A fellebbezési bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására vonatkozó részében helybenhagyta, az összegszerűség tekintetében részben megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 16. életéve eléréséig terjedő időre 5000 Ft általános kárt, és a perköltség összegét 800 Ft-ra leszállította. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősség esetén sem kell a (3) bekezdés értelmében a kárt megtéríteni annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott. 192