Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A perben feltárt adatok szerint — a felperesnek a büntető eljárás során tett előadásából kitűnően — a felperes a baleset napján a bokrok között talált ismeretlen tartalmú és rendeltetésű szögletes és kerek alakú dobozkákból első ízben 8 darabot vitt haza, amelyekre vonatkozóan az apja sem tudta megmondani, hogy mik azok, de felszólította a felperest, hogy azokkal ne játsszon. A felperes azonban ennek ellenére újból elment a kérdéses helyre, és újabb kerek dobozkákat vitt haza. Ezeknek az utóbb hazavitt kerek dobozkáknak a szétszedése alkalmával következett be a baleset. Ilyen körülmények között a VII. osztályos általános iskolai tanuló felperesnek kellő belátási képességgel kellett rendelkeznie annak felismeréséhez, hogy a talált ismeretlen rendeltetésű és tartalmú dobozkák szétszerelése esetleg balesetveszélyes, annál is inkább, mert szülői figyelmeztetésben is részesült. A felperes, aki mégis szétszedte a dobozkákat, s az egyikre kalapáccsal is ráütött, felróható magatartást tanúsított. Ezért a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése értelmében nem tarthat igényt az őt ért kárnak arra a részére, amely a saját felróható magatartásából származott. A Legfelsőbb Bíróság ezt a felróható magatartást úgy értékelte, hogy a felperes felmerült kárának a 20%-át maga tartozik viselni, és az alperestől csupán a kára 80%-ának a megtérítését igényelheti. Ennélfogva a felperes 16. életévének betöltéséig általános kártérítésként — amelynek jogalapját a törvényességi óvás nem érintette — 4000 Ft-ot, az ezt követő időben pedig a balesettel összefüggő károknak a 80%-át köteles majd az alperes megtéríteni. [P. törv. IV. 20 412/1966. sz., BH 1967/1. sz. 5149.] 132. 7. Felelősség honvédségi gyakorlaton hátrahagyott gyutacs felrobbanásából eredő kárért. II. Az elévülés bekövetkezését a bíróság akkor állapíthatja meg megnyugtatóan, ha egyben azt is tisztázza, hogy a felek jogviszonyában nem merült-e fel olyan tény, amely az elévülés nyugvását vagy megszakadását eredményezhette (Ptk. 327., 345. §, Ptké. 85. §, Pp. 3., 164.§). 1953 őszén a község határában honvédségi alakulatok gyakorlatoztak. E gyakorlat végeztével egy fel nem robbant gyutacsot hagytak hátra, amelyet az akkor 16 éves felperes megtalált. A felperes a gyutacsot egy kőre helyezte, majd bottal ráütött. Ennek következtében a gyutacs felrobbant, és a felperes jobb kezefejét összeroncsolta. A felperes a közel 12 évvel később, 1965. május 29-én benyújtott keresetében az alperest havi 600 Ft baleseti járadék megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy közvetlenül a balesetet követően, de az elmúlt években is kérelemmel fordult az alpereshez, amely a segítséget előbb megígérte, majd 1965. május 20-án azt közölte, hogy nem áll módjában segíteni, forduljon a bírósághoz. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként 50%-os kármegosztást alkalmazva az alperest 1965. január 1. napjától kezdődően havi 300 forint járadék megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság — az alperesnek a fellebbezési eljárásban elő13 Polgári Jogi Döntvénytár 293